Nyár? Poén? Hát, a legviccesebb dolog az volt ezalatt a két hónap alatt, hogy Unreal Tournament 2004-en kilőttem egy Raport vadászgépet egy Goliath tankkal és az meg belém csapódott...

Válasz

Na, én meg hogy siettem! :D

Válasz

A pályázatot meghosszabbítottuk, mivel nem érte el a pályázók merészsége a a kellő szintet. :) Reméljük, összeszedi mindenki a bátorságát, és ír egy szép, humoros sztorit!!!

Válasz

A nyári pályázat eredményhirdetése mikor lesz? Csak azért kérdezem mert én rövidesen egy időre eltünök és ahova megyek nem tudom , hogy lesz-e internetkapcsolat . Üdvözlök mindenkit. Zoltán.

Válasz

Szilvi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Írnál végre nekem egy e-mailt? :))) Mi legyen a rajzokkal?

Válasz

Jól van, csak bökte a csőröm. :)
A pályázatomat mindjárt gépre írom, és már küldöm is. :D

Előzmény

Válasz

Bocsánat! Tibi, az égre! Neked nem az én pontocskámmal kellene foglalkoznod, hanem a pályázattal. Azzal mi lesz? Mikor jön már a munkád???

Válasz

Sajnálom, de már máskor is észrevettem ezt Szilvinél, gondoltam, most már megemlítem. (bár lehet, hogy már megtettem, ezek szerint kevés hatással)

Előzmény

Válasz

Jaj, Tibi, de szőrszálhasogató kedvedben vagy, hát akkor vedd le onnan! :DDD

Előzmény

Válasz

Ja, Szilvi, most veszem észre: már megint 15.-ig?????? Hát a kutya rúgja meg, oda nem kell pont! :)))

Válasz

Na, Zoltán, most már megkaptam, egyszerre vagy 5 levélben. :)

Válasz

Újraküldtem , léci ellenőrizd.

Válasz

Eszti, megkaptam!
Zoltán, nem kaptam meg. Tudod mit? Töltsd fel ide a hírekbe, és majd innen zsűrizem.

Válasz

Én is elküldtem, Szilvi!

Válasz

Elküldtem még egyszer-- ha megkaptad, légyszives értesits! Köszi!

Válasz

Az angels.sylvia@gmail.com cimre --két-három napja!

Válasz

Hahó! Hahó! Nyár van, kérem riadó! Hahó, hahó, pályázni jaj, de jó!

Zoltán! Hová küldted?
Magdi! Köszönöm, ha már így alakult. :)

Válasz

Én elküldtem a művemet,
olvassátok!
Ha van hozzá kedvetek!

Válasz

2. rész.

- Hozzál két nagy botot,és keress folyondárt!- osztotta az észt Magdi.
- Mi a fenét akarsz csinálni?- kérdezte Kati
De Magdi nem szólt semmit,csak a két botra rákötötte a folyondárral az ,egy-egy kisebb fadarabot lábtartónak.
Ahogy elakartak indulni Kati megint így szólt.
- A bicajom nem hagyom itt,mert valaki ellopja!
- Eszednél vagy? Hát ha ki nem tudunk menni,akkor be hogy jön valaki ?-
mondta Magdi nevetve.
- Oké meggyőztél !- szólt Kati és elindúltak a leszkadt hídig.
Kati fellépett a gólyalábra,hogy átjöjjön hozzám,de ekkor egy reccsenést hallottunk.Eltört a gólyaláb,és Ő a vízve esett.
Magdival elkezdtünk nevetni,és alig tudtam kimondani,hogy
- Biztosan a "pirannyák" rágták szét a botodat.
- Igyekezz kifele,mert jönnek a krokodilok!
- Nem vagy Te normális,hisz itt nincsenek is!- szólt Kati akinek a ruhájából
közben folyt a pocsaras víz.
- Pirannyák? Krokodilok? Meg vagy Te húzatva?- szólt Magdi nevetve.
Ekkor Kati újból visszament,hogy készítsen egy másik gólyalábat,Magdi meg ez idő alatt szépen átsétált hozzám a híd másik oldalára.Összekapaszkodva elkezdtünk nevetni,hogy majdnen leszakadt a híd alattunk.
- Vigyázz már Te őrült,mert Mi is itt ragadunk!- mondtam Magdinak a könnyeimtől alig látva.
Kati elkészült az új gólyalábbal,és most már ,ha nehezen is de sikerült átjutnia az ingoványos részen az ép fahídterületére.
Futava és nevetve rohantunk kia part ra,de Kati közben csak ezt kiabálta.
- A bicajom valaki ellopja,majd meglátjátok!
A parton mindhárman összeborulva nevettünk,és a nevetésünket hallva,többen is odajöttek,hogy mi van velünk.
Azt sem tudtuk,hogy meséljünk,a telefonról,a leszkadt,hídról,a nyulakról,a pirannyákról, a krokodílról,és erről az egész hihetetlen történetről.
Mindenki nevetve jött ki utánunk a "tanösvényről", azt hitték valami nevető port vettünk be. De amikor meghallották a történetet,és meglátták Katit csurom vizesen , az egész mártélyi part hihetetlen nevetésbe tört ki,egy kisidőre elfeledve a mindennapi bajokat.
Hát így ért véget Én és két barátnőm hihetetlen kalandja a "tanösvény" túráról.
Megfogadtuk,hogy ezután csak oda megyünk,ahova biztonságosan eljutunk,és vissza is tudunk jönni.
Ez volt talán a nyári kalandom legszebb története.
Iagz történet. Aki nem hiszi járjon utána!

VÉGE! Gyovai Jánosné

Válasz

Az Ingovány Fogságában! (nyári kaland) I.rész.

Egy verőfényes nyári vasárnap délután két barátnőmmel,Katival és Magdival elindultunk a 8 km távolságba lévő Mártélyra,egy kis kerékpár túrára. Ezt az utat általában minden vasárnap megtesszük, saját szórakozásunkra.
Komótosan tekertünk a kerékpár úton,hisz nem siettünk.Közben a tájat nézegettük,és néha egy-egy kritikát elengedtünk a mellettünk elhaladókról, és nagyokat nevettünk.Szinte vesztünket éreztük!
Útközben megbeszéltük,hogy akár mi lesz megkeressük a "tanösvényt" és átmegyünk rajta a Szigetre,egészen az élő Tiszáig.
Mikor odaértünk a strandon már sokan napoztak.
Mi kerékpárostul áthajtottunk a napozók között, igaz tilos,de nekünk nem számított akkor.
Az ösvényig meg sem álltunk. Az erdő csodás volt,ahogyan az út szélén álló fák szinte mint egy alagutat alkotva összeborultak.
Az úton néha feltűnt egy-egy sétáló akik megjárták már az szigetet,és vissza fele ballagtak.
Mikor odaértünk a fa hídhoz ,Kati kijelentette.
- A biciklimet nem hagyom itt,mert valaki ellopja!
- Akkor hogyan akarsz átmenni, hisz olyan keskeny a híd?- kérdeztem tőle.
- Hát biciklivel, felülve! - szólt ,és már el is indult a keskeny hídon.
- Várj meg Te süket! - kiáltott utána Magdi.
- Ne őrűlködjetek már! - szóltam rájuk,de már akkor ott hagytak.
Én meg elindultam gyalog tolva a bicajomat a hídon,de minden 5 m után elakadt a kormányom a keskeny hídon,a korlátba.
- Nem bírok utánatok menni, állandóan beszorúl a kormányom!-kiáltottam
utánuk.
Ők csak mentek, Kati felemelt lábban a korlátba kapaszkodva lökte magát úgy haladt,Magdi meg utána.
- Ugyan ne szeremcsétlenkedjél már, emeld fel a biciklid és gyere utánunk!- kiáltotta vissza Kati.
Én jobbnak láttam, ha nem megyek utánuk és elkezdtem tolni hátra a biciklimet,ami sokszor nagy nehézség árán sikerült. Közben morogtam magamban.
- Hé ! Ti őrültek vagytok!- de Ők csak mentek.
Közben a tájat fényképezték,és nagyokat nevettek.Már alig láttam Őket amikor Magdinak megszólalt a telefonja.Kati aki éppen fényképezett,erre megilyedt,és hirtelen visszafordúlt,de közben a telefon kiesett a kezéből a pocsilyába.
- Ba....tok meg ! - Kiáltott fel Kati a telefonom a vízbe esett!
Magdi és Én elkezdtünk nevetni,de ekkor meg hirtelen egy reccsenést hallottam . Odaszaladtam a hídon hozzájuk,mit látok a híd leszakadt,és a korlát kidőlt utánuk. Én elkezdtem neveni,de Magdi rám szólt.
- Mit röhögsz Te süket! Menj és hozz segítséget,mert itt ragadtunk!
De Én a nevetéstől alig tudtam megszólalni. Mert láttam,hogy mindketten milyen arcot vágtak az ilyedségtól,és meglepetéstől.
- Átmegyünk a hídon hátha kitalálunk valamit,mi legyen? De igyekezz mert már éhes vagyok!- szólt ekkor Kati.
Közben átmentek a szigetre. Az ott élő madarak ilyedten repültek fel,és körülöttük keringve néha egyet- egyet pottyantottak rájuk.(leszarták Őket)
Ahogy kiértem a hídról örültem,hogy talajt érzek a lábam alatt.A távolból a kiabálásukat,és káromkodásukat hallottam csak.Felpattantam a bicajomra,hogy hozzak segítséget.Ahogy tekerek mint egy őrült,és közben arra gondoltam,mi lenne,ha most valaki,vagy valami megtámadna?
Ekkor zörejt hallottam oldalról ,és mégjobban tekerni akartam,de két nyúl kiugrott az útra, kétlábra állva, rámszóltak.
- Magdi Menj vissza,és mond meg a barátnőidnek,hogy készítsenek gólya
lábat,és azon ki tudnak jönni.!- és közben kuncogva tovább futottak.
Én azt sem tudtam,most ámodok,vagy ébren vagyok, vagy már a félelemtől megőrültem.De ekkor megcsörrent a telefonom.
- Na mi van már hozod a segítsíget? - Magdi volt az.
Ekkor visszamentem a leszakadt részig ovatosan,nehogy Én is beszakadjak.
Elkezdtem kiabálni a csajoknak.
- Kati!.. Magdi! -de nem hallották meg.
Ekkor számba vettem a két újjamat és egy nagyot fütyültem.
- Ez nagy Magdi! Megismerem,mert csak Ő tud így fütyülni!- mondta Magdi
Mindketten kifutottak az erdőből,de ahogy megláttam Őket a nevetéstől alig bírtam megszólalni
- Mit röhögsz Te süket?- szólt rám Kati
De Én csak nevettem,és alig tudtam kimondani mit akarok mondani
- A nyul... a nyulak, dadogtam a nevetéstől! mert mindkettek tiszta, madár
szarosak voltak.
- Beszélj már Te eszetlen,hoztál segítséget?
Nem ,hanerm találkoztam két beszélő nyúllal.
- Te tisztára megőrültél !- szólt Kati.
Akkor elmeséltem nekik,még mindig nevetve,hogy a két nyúl mit mondott,hogy készítsenek gólyalábat, azon áttudnak jönni ,az ép hídig.
- Ez nem is olyan őrültség, Te ész kombályn!- nevetett Kati,és visszamentek
a Szigetre.
Hallottam ahogyan kiabáltak egymásnak!

Válasz

itt fönn ahova a kommentet irtad irja cimet is ahova küldheted. üdv zoltán

Válasz

Sylvia A pályázatra szeretnék jelentkezni az új hírhez írjam? Szia Magdi!

Válasz

Na jó, majd még meggondolom. :)

Előzmény

Válasz

Na, na! Senki nem maradhat ki, megtiltom! Mindenkinek írnia kell a pályázatra!!!! :))
Tibi, nem muszáj igazi nyarat írni, elég, ha használod a fantáziád!
Eszti! Össze tudnék szedni ezt-azt, hidd el. Elég termékeny alkotó vagy, csak titkolod. :) Amúgy én is vagyok, de lefoglalva. Néha azt hiszem, már nem is az én nyakamon van a fejem, mert nem találom. :)))
Zoltánnak meg ez meg sem kottyan! Igaz? :)

Válasz

:) Úgyis remek humorom van! :))) De ezen a nyáron velem se történt még semmi mókás, a régebbiekre pedig ki emlékszik... :D Egyébként pedig én szedjem össze magam???!!! Mikor olvashattam tőled bármit is az elmúlt nemtudomakárhány hónapban? :))) És mégis milyen műveimet tennéd E-bookba?:)))) Nincsenek is műveim. :DDD
Jól van, igyekszem gondolkodni... :)

Előzmény

Válasz

Ebből viszont én fogok kimaradni... Pocsék nyaram van eddig...

Válasz

Igaza van Szilvinek , fogadj szót neki!!!

Válasz

Ebből már nem maradhatsz ki!!! Tessék összeszedni magad és a gondolataidat!!!

Válasz

Ó, akkor strandpapucsra fel! :)

Válasz