Balogh Zoltan üzente 9 éve
Kösz Norbert , Valós dolgokat tártál fel - ujraolvasás és javitás nélkül tettem fel újra. Javitani fogom. Üdv!
Kozma Norbert üzente 9 éve
Általában túlteszem magam olvasás közben a helyesírási hibákon, itt ez most nem sikerült. Sajnálom Zoltán, de kizökkentett, megakasztott.
"annakidején" - külön írjuk
"visszakell" - szintén
"elkövetettek" - elkövettettek
"elsem fogja" - el sem fogja
"fogadalmet" - fogadalmat
"hozták létre alkották meg" - ez így szerintem sok, az egyik elég lenne.
"megkellett volna" - meg kellett volna
"elkellett volna" - el kellett volna
"szószerinti" - külön írjuk
"megis buktatnak" - meg is buktatnak
"nekik sem kell megtanulnia" - megtanulniuk
"dillemába"- dilemmában
"elkellett menni" - el kellett menni
"megkellett magyaráznom" - meg kellett
"lekellett tenni" - le kellett
"olvasnitudó" - külön írjuk szerintem
Ezeken kívül sok a vesszőhiba is.
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Örülök, hogy okot adtam az elmerengésre - de nem állítom, hogy mindenben egyetértek veled. Itt állitólag irodalmat szerető , irodalmat művelő emberek vannak. Ezektől az emberektől minimális az elvárás , hogy elolvassák egymás irásait. Nem magamról beszélek, mert én már azon túl vagyok , hogy ugráljak örömömben ha olvasnak , vagy, hogy elsírjam magam ha nem. De jól esik ha igen, és magamat hibáztatom ha nem. Pedig tudom , mindig kettőn áll a vásár. Én sem olvasok el mindent - de úgy érzem a legtöbbet - mert vannak az érdeklődési körömön kívül eső dolgok. Ezek azok, amelyek annyira távol esnek a valóságtól, hogy egyszerűen nem találnak utat a realisztikus agyamba. Én tudom , hogy így kerek a világ, de mindig lehet rajta még gömbölyíteni! Köszönöm az elmélkedést, Majd egyszer beszélgetünk a műélvezet sokoldalúságáról -amibe kifejtjük , hogy melyik a jobb a szerelmes regény, a kaland regény, vagy a történelmi regény, netán sci-fi!. Üdvözöllek!
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Légrádi Eloise üzente 9 éve
Az érdeklődéssel szerintem nincs akkora gond. Csak töményen az arcunkba kapjuk mindenütt a múltat. Sok. Ezért nem hat úgy, mint ahogy annak hatnia lehetne. Ma már nincs akkora űr tini és középkorú felnőtt között, mindkét réteg jól elboldogul a másik világában. Csak az idősebb generáció lóg ki, hiszen ők azok, akik átélték azokat a saját borzalmaikat, amikben sajnos lélekben ottragadtak. (Ez érthető, és semmikép sem szemrehányás.) Mi, fiatalabb generáció is ezt fogjuk tenni. Ha idősebbek leszünk, nekünk is lesz miről mesélni, amiket a mai kisgyerekeknek kell majd elviselni. Ha tanulunk abból, hogy mi miért zárjuk ki magunkat az ilyen jellegű híradásoktól, és majdan másképpen tálaljuk a magunkét, kevésbé oktatójelleggel, akkor talán nyitottabbak lesznek felénk. Ez korántsem biztos. És minden kornak megvan a maga pokla. Összehasonlíthatatlan. Akik személyesen kimaradunk mások borzalmából, mint mondjuk a holokauszt vagy egyéb rémségek, örüljünk annak, hogy csak elmesélésekből, archív felvételekről látjuk ezeket a dolgokat. Annak is örülni kell, hogy egyre több ember látja be, hogy ha valami ilyesmi felé megy el a világ, akkor azonnal cselekedni kell. De azért még akadnak most is bőven szégyenfoltok. Élve megkövezés, mag ki nem leheled a lelked, börtön helyett csoportos nemi erőszak a büntetés, és még sorolhatnám a mostani kegyetlenségeket. (Helyi szokások.) Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mindezekhez nincs közünk. Más ország, más kultúra.
Zoltán, én személy szerint tisztellek, és becsüllek azért, hogy magad is megpróbálod elmondani azt, ami téged érint.
Most a nyolcvanas éveket vetted górcső alá. Fogadalomtételek... kényszeres és kötelező csoportokba tömörülés, négy vagy osztály megléte, stb.
Ma, a Földön, nem csupán az elmaradott országokat tekintve, hasonlóan magas az írástudatlanok száma, úgy, mint akkor. Oka nemcsak abban áll, hogy el kell tartani a családot, gubizással, lejmolással, ebből-abból, hiszen óriási a munkanélküliség. A végtelenségig folytathatnám.
És még egy kis apróság. Említették a hozzászólások alatt, hogy a szereplőid jellemzése hiányos. Én erről azt gondolom, nem is indokolt a tényszerű feltárásoknál. Nem kitalálod őket, hanem ábrázolod. A műfaj, amihez ez jobban passzol, az a személyes élő beszéd, elmesélés. De erre itt nincs lehetőség, nekünk 'csak' leírni tudod. Ezért köszönettel tartozunk, és annak ellenére, hogy sok újat már te sem tudsz mondani, azzal igenis érdekessé teszed, hogy személyes forrásokra hagyatkozol.
Az olvasói elzárkózóttság még nem ugyanaz az érdektelenséggel. A nagyon fiataloknak pedig idő kell, hogy akarjanak az öregjeink múltjáról egyáltalán tudomás venni. Nem hiszem, hogy elvárható egy tíz-tizenöt éves gyerektől, hogy elmerüljön a nagyszülei múltjában. Amikor felnőtté válik, bőven megteheti. Akik viszont akkor sem nyitottak, azok valószínűleg más iránt sem mutathatnak túlzott érdeklődést. De hiszem, hogy kevés ilyen ember van. Még egy koldusnak az utcán is van mondanivalója, és tud kifelé figyelni. Csak elfedi a bélyeg, ami ráaggatott. Zoltán, bocsánat, hogy elmerengtem.
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Én már nem nagyon lepődök meg semmin - de egy valamin mégis, az érdektelenségen. Kösz, hogy olvastad!
C.C c üzente 9 éve
Lehet, megfokol lepődni kedves Zoltán, de nekem ez az írásod tetszett. Érdekes dolgot írtál meg ebben, néhány sorban és ez nagyon közvetlen stílus nagyon átjött.
Nehéz ezekről az időkről írni mivel nehéz meg találni az egyensúlyt a tartalomban. De itt azt mondom minden helyén volt.
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Örülök a véleményeteknek, de tudom , hogy nagyon kevés az érdeklődés a közelmúlt történéseinek írányába . Pedig a múlt ismerete nélkül féllábon áll a jelen, a jövő meg mankóval jár! Üdv!
Igó Krisztián üzente 9 éve
Én kifejezetten azért szeretem az írásaidat, mert bemutatják nekem azt a kort, amelyben nem élhettem! Éppen ezért érdekes! Annak ellenére, hogy zavarba jössz, ha visszaemlékezésekről írsz, élvezhető! tetszett!
Balogh Zoltan üzente 9 éve
Pető Róbert üzente 9 éve
Valóságos időutazás! Örülök, hogy írásaid nyomán össze tudjuk hasonlítani a jelent, a közelmúlttal. Ami akkor volt: abszurdum. Ami most van: skandalum.
K. Katey üzente 11 éve
én azért szeretem az írásaidat, mert egy olyan korba repítenek vissza amit csak hallomásból ismerek. a szereplők jellemzése nekem nem hiányzik. szerintem ha a külsőjükre koncentrálnánk elterelődne a figyelmünk a valódi mondanivalóról. bár előttem egy is megjelennek a szereplők, a saját magam elképzelése szerint, olyanok akik bele illenek az általad leírt környezetbe. :)
velem már többször is előfordult, hogy a fejemben megjelenő kép nem egyezett az író által leírttal és volt, hogy nem is tudtam az író által megálmodott karaktert beleképzelni az adott szituációba...
Tövisi Eszter üzente 11 éve
Én személy szerint minden írásodat kedvelem, való igaz, tanulni lehet belőlük. Olyan könnyedén viszel vissza a múltba, mintha csak egy kis pihe lennék, olvasás közben meg szoktam feledkezni a külvilágról. Más jellegű írásokban én is hiányolni szoktam a szereplők külső jellemzését, de mivel ezekben az írásokban inkább a jellem, illetve a történések vannak előtérben, nem hiányzik, ahogyan a párbeszédek sem.
Gráma Béla üzente 11 éve
Sajnos mindannyian szenvedő alanyai voltunk e korszaknak.Én személyesen átérzem írásod minden sorát.Tisztában vagyok vele.Csupán nézetem szerint spontán tényfeltárás.Nincs eléggé kidomborítva a csattanó.De így is értékelem,mert szükséges,hogy beszéljünk róla,ne merüljön feledésbe a kor minden visszássága.
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Természetesen tiszteletben tartom a véleményed-- köszönettel! De be kell valljam , hogy én itt elsősorban egy korrajzot akartam festeni. Hogy ez mennyire sikerült, azt Ti olvasók döntitek el. Én ehhez már sem hozzátenni sem elvenni nem tudok! S hogy kit mennyire érdekel , ezzel mindig dillemában vagyok, az ílyen jelleggű visszapillantásaimban. Köszönöm , hogy olvastad! Üdvözöllek.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Akkor jövök én. Jó? – Van egy pozitív és egy negatív: A kifejezésed, ahogyan ezt írásban teszed és ahogyan én leszűrőm: rutinszerűen, tükröz egy irodalmi „modort”. Csupán négy-öt sor elolvasásánál is több olyan szavakra lelek, amelyek, ha itt több oldalt visszaforgatnék, sem találnék. Hogy ne „nyúzzam” és érthetőbb legyek, egyetlen példa: – érettségi diplomával rendelkezik – ilyen a legtöbb divatos, idegen témájú (tisztelet a kivételnek!) írásokban következő képen lenne leírva: – és mégis volt érettségi diplomája – sajnos.
Talán már említettem, hogy írásaid szövege alkalmas a sajátjaink fejlesztésére, szépítésére. Egy szóval: lehet tanulni belőle. Viszont a témával kapcsolatosan, nem is annyira negatív, mint, érdektelenségbe ütközik.
Talán ha többet fordítanál rá, érdekesebbé tehetnéd. Volt már olyan kritikád, amiben hiányolták a szereplők külső jellemzését.