K. Katey üzente 11 éve
uff... ippe így éreztem magam múlt héten. aztán véget értek a vizsgák, kipihentem magam, és végre jó kedvem van. boldog még nem vagyok, de legalább jól érzem magam. :)
3,14... :D múltkor próbáltuk megalkotni a szerelem képletét. gyökökkel és négyzetekkel próbálkoztunk, volt amit a hatodikra emeltünk... most már tudom, hogy a jó öreg pí maradt ki :P
zsoldos zsóka üzente 11 éve
Tövisi Eszter üzente 11 éve
N. Sýmur üzente 11 éve
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
zsoldos zsóka üzente 11 éve
Gráma Béla üzente 11 éve
Furcsa vers.Színessége,tarkasága kiemelő és még nyomatékosabbá teszi az egymást követő hétköznapi fásultságot.Azért ne feledd ,az "iszik" ikes ige,első személyben "iszom" Rendkívülien meglepett és hatott.
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Szines vers a szürke életben, de abból az is kiderül , hogy akár magunk is szinesithetjük életünket , fölösleges másra várni! A szinek és a forma emelik az egyébként hétköznapi cselekedeteink leirását. tetszik!
Tövisi Eszter üzente 11 éve
Ez nagyon tetszik, az én szavaim mások lennének, de a forma, a színek, meg minden úgy, ahogy van, egészen jó!
N. Sýmur üzente 11 éve
eszembe jutott, de gyorsan elhessegettem :) eddig sem nagyon szerettem az átlagos, vagy patetikus befejezéseket, és mióta olvastam Szabó Magdától a Für Elise-t, kifejezetten szeretem a másik végletet:
"egész életedben utazni fogsz, és egész életedben ezt sírod vissza, amit most otthagytál, keresed őket a Níluson és a Grand Canyonban meg Xerxész hadiútján, de nem lesznek, egy sem lesz. Rögzítsd az arcukat, a percet, buta! Cukorkát, csokoládét, friss, hideg a szódavíz…"
zsoldos zsóka üzente 11 éve
Jó,tetszik,de ha nem veszed zokon,én azzal fejeztem volna be,hogy a végére írom ezeket a gondolatokat:
nyugdíj,korház, a nővérek bámulják a monitort
halál---
lekapcsolják a monitort