Gráma Béla üzente 12 éve
William Morgenthaler üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Búcsúzni mindig szomorú dolog, főleg azoktól, akik fontosak nekünk.
Nagyon kifejező, megható vers. Szóval már készülsz haza?
zsoldos zsóka üzente 12 éve
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Gráma Béla üzente 12 éve
Szilveszter Levente üzente 12 éve
Hála Istennek!Hát a nagyszülői szeretet jóval másabb mint a szülői szeretetet.Engedékenyebb,jobban közös hullámhosszon tud működni az unokával,mint a szülő.Csak a fiam és nagyszülei kapcsolatát elnézve.Meglepő,hogy a mi valamikori szigorú szüleinkből egy pöttöm kis élőlény bohócot tud csinálni.S ami még meglepőbb.A bohóc még élvezi is.De hát ez van.Úgyis olyan rövid ideig lehet bohóckodni.A krumpliorrú megmarad,csak a társ nő ki mellöle.
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Gráma Béla üzente 12 éve
Köszönöm mindkettőtöknek,hogy olvastátok.Zoltán,te már tudod,de Levente még nem tudja azonosítani az érzést.De bízok benne,hogy az Ö ideje is eljön,amikor szíve minden dobbanása csak feléje irányul.Természetesen Levi,csak időszakos elválásról van szó,de lelkileg az is kikészít.
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Én meg olyan érzelgős fajta vagyok, és mélyen áttudom érezni, hogy mit érzel amikor bucsuzni kell az unokádtól. Én meghatódtam ettől! Nagyon szép !
Szilveszter Levente üzente 12 éve
Jaj Istenem.Ugye nem arról szól amire gondolok?Nem veled történt?Vagy ha igen,csak időszakos elválásról van szó?Fájdalmas,szíven ütő.