zsoldos zsóka üzente 12 éve
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Drágák az ilyen emlékek. Nyaralás és gyerekkor-kimeríthetetlen téma. Ily kifejezően megírva még átérezhetőbb az olvasó számára.
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Nem vettem zokon. :))) Apám is bányász volt egy ideig, a "Jószerencsét!" ismerős! :) A bányászzenekarban trombitált is, bár, nem tudom, hogy jön ez ide... :D Éppen nemrégiben beszélgettünk a kolléganőimmel arról, hogy mennyire különbözik egymástól a két városrész, pedig régen szomszédos települések voltak, ma pedig egy város. Hiába, a vidékiek annyifélék! :))
zsoldos zsóka üzente 12 éve
zsoldos zsóka üzente 12 éve
zsoldos zsóka üzente 12 éve
zsoldos zsóka üzente 12 éve
Kedves Eszter,egy ember,meg a nem túl kedves gyermeke,nem minősíti az egész lakosságot.Épp az egyik közösségi oldalon írtam, hogy mekkora élmény volt, a faluban járva látni, hallani,hogy minden ember köszönti a másikat,még ha idegen is. Az pedig egy városi gyerek számára különösen nagy élmény volt,hogy nem jónapottal,sziával, stb. köszöntek,hanem bányászfalu lévén úgy,hogy" jó szerencsét.".:)
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Nagyon szép gyermekkori történet , olyan jó emlékezni rá , és újra élni a hasonló történeteket. tetszik.
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Oó, én épp itt lakom! :)) Nem túl jó színben tüntetted fel az itt élő embereket, még szerencse, hogy kisterenyei vagyok, ide csak bevándoroltam.:) És épp az ófalu részbe, ahol valószínűleg Te is jártál. Nagybátonyból azóta Kisterenye házasításával Bátonyterenye lett. Az emberek pedig nem változtak... :)
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Nagyon szeretem a vidéki történeteket, főleg, amelyikben van ilyen tenyeres-faros házinéni, na meg az elmaradhatatlan, nem túl szép, undok kisleány. :)
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve