zsoldos zsóka üzente 11 éve

Örülök kedves László,hogy így érzed te is,és valóban,hisz a gyermekkor,talán az egyik legdrágább kincsünk, no meg az az Isten adta adományunk,hogy emlékezni tudunk..

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Drágák az ilyen emlékek. Nyaralás és gyerekkor-kimeríthetetlen téma. Ily kifejezően megírva még átérezhetőbb az olvasó számára.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

Nem vettem zokon. :))) Apám is bányász volt egy ideig, a "Jószerencsét!" ismerős! :) A bányászzenekarban trombitált is, bár, nem tudom, hogy jön ez ide... :D Éppen nemrégiben beszélgettünk a kolléganőimmel arról, hogy mennyire különbözik egymástól a két városrész, pedig régen szomszédos települések voltak, ma pedig egy város. Hiába, a vidékiek annyifélék! :))

Válasz

zsoldos zsóka üzente 12 éve

Nagyon jó emlékezni,mert olyankor, ha néhány percre is, de ismét élhetnek szeretteim, és velük együtt élhetem át én is, újra,meg újra a múltat..:)

Válasz

zsoldos zsóka üzente 12 éve

Városi gyerek lévén,magam is szerettem a vidéki életet,élveztem a gyönyörű környezetet,és a több ilakos védelmében mondva,azért a zömük kedves volt!:)

Válasz

zsoldos zsóka üzente 12 éve

Köszönöm kedves László,hogy olvasol,és örülök ,hogy írásaim kedvező hatással vannak rád!:)

Válasz

zsoldos zsóka üzente 12 éve

Kedves Eszter,egy ember,meg a nem túl kedves gyermeke,nem minősíti az egész lakosságot.Épp az egyik közösségi oldalon írtam, hogy mekkora élmény volt, a faluban járva látni, hallani,hogy minden ember köszönti a másikat,még ha idegen is. Az pedig egy városi gyerek számára különösen nagy élmény volt,hogy nem jónapottal,sziával, stb. köszöntek,hanem bányászfalu lévén úgy,hogy" jó szerencsét.".:)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Nagyon szép gyermekkori történet , olyan jó emlékezni rá , és újra élni a hasonló történeteket. tetszik.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

Oó, én épp itt lakom! :)) Nem túl jó színben tüntetted fel az itt élő embereket, még szerencse, hogy kisterenyei vagyok, ide csak bevándoroltam.:) És épp az ófalu részbe, ahol valószínűleg Te is jártál. Nagybátonyból azóta Kisterenye házasításával Bátonyterenye lett. Az emberek pedig nem változtak... :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Nagyon szeretem a vidéki történeteket, főleg, amelyikben van ilyen tenyeres-faros házinéni, na meg az elmaradhatatlan, nem túl szép, undok kisleány. :)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Tetszik, szerintem nagyon jó . :)

Válasz