pásztor pálma üzente 9 éve

Szegény lovacska.... a kis hűséges :) ez nagyon kedves vers volt!

Válasz

Zádori Bence üzente 9 éve

Ha majd megörekszek és unokáim lesznek, visszagondolok erre a versikére. :)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 9 éve

Andrea, nagyon örülök a jelentkezésednek - remélem mostmár gyakrabban jelentkezel. Hisz a kislányod már elmúlt kilenc hónapos.Nagyra nőjjön, szülei örömére !

Válasz

G. P. Smith üzente 9 éve

Nagyon jó lett, olyan igazi Zoltános!:)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 9 éve

Pontosan azért tettem fel, jeléül annak hogy hatottunk egymásra, ihlettük egy mást - korábban Eszter egy prózai irására született egy versem (lopott gondolat). Csak azért !

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

Ez nagyon tetszett, de Eszter lentebbi verse is nagyon jól sikerült. Hangulatában kiegészítik egymást, az egyik szomorkás, míg a másik vidámabb.

Válasz

William Morgenthaler üzente 12 éve

Egyik jobb, mint a másik :-))).

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Szívmelengető kis versike. Olyan libabőrös lettem tőle. Megsajnáltam a lovacskát. :-(
Szerencsére jött Eszter, és varázsütésre jókedvet teremtett. :-)

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

Ennek örülök! És annak is, hogy Bélának sikerült kellemes délutánt szerezni!

Válasz

Gráma Béla üzente 12 éve

Csodálatosan kellemes vasárnap délután volt a falovacskák csacsogásán megpihenni.Szívemből gratulálok mindkettőtöknek. Adja Isten,hogy minden vasárnapom ilyen kellemes legyen mint ez a Böjtfő

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Köszöni a falovacska a vigasztaló szavakat.
Nem számolja mostmár tovább az elmuló napokat.
Megtanult a szép szavakból boldogságot meritni
Ha az Eszti nevét mondom boldogan kezd nyeritni!

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

A falovacskának

Sötét, dohos pince mélyén
búsong egy kis lovacska,
fából készült, formás testét
az enyészetnek megadta.

Apró szíve szintén fából,
mégis fájni tud neki,
hintás lába, szép zablája
mind az ő kis kincsei.

Odaadná ezt a kincsét
simogató kezeknek,
boldogságot hozna véle
néhány apró gyereknek.

Képzeletben megölellek,
álmodj bátran lovacska!
Ajtó nyílik, felszáll a por,
süt még rád a napocska.

Erre járt egy ezüst angyal,
halkan súgta énnekem:
"Meglásd, megyek megsegítem,
s meghallják az énekem!"

Hunyd le szemed kis lovacskám,
bánatod majd elszalad,
ha a gyermek nagyra is nőtt,
szép emléked megmarad.

Sokat adtál akkor régen,
és ha mégis csalódtál,
ne feledd, mert mi sem fogjuk:
gyermekkorunk te voltál.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

Egyem meg...
Mindjárt kitalálok a falovacskának egy vigasztaló versikét!

Válasz