Azt írták az egyik kommentben: papírországban élünk ... :) és még mindig nem változott semmi. kell a diploma a takarításhoz is. Pontosabban már lehet, hogy kettő kell hozzá...

Válasz

Szerintem jól van ez így. Ha a diplomás kicsit buta marad, ha a madamból apáca lesz, ha a semmirekellő elkapja a vezérfonalat, ha olyanok írnak, akiktől nem várható el, ha kicsit feje tetejére áll a világ. Van mit helyrehozni, ez kétségtelen, de a tökéletesség nagyobb hiba, nagyobb, mint az, ami van.

Válasz

Zoltán! Lényegében tényleg nem létezik itt nem egyetértés köztünk. :) Ugyanazt mondod, csak más megfogalmazásban, így van. Nagyon igaz, amit írtál most a kommentedben. Valóban kerülve van, mert nincs megfizetve. Abban is tökéletesen egyetértünk, miszerint a fizikai munka szégyennek számít sajnos és lenézik. Történelmi visszatekintéseddel tökéletesen rávilágítottál a lényegre. Üdvözöllek én is :-)

Válasz

Azt hiszem darázsfészekbe nyultam mert senki sem tudott egy-két mondattal tul siklani a problémán . Nekem nincs egyetemi diplomám, csak a felvételiig jutottam.Egész életembe azt hasznositottam amit addig tanultam, és amit időközben felszedtem.Az sem lenne jó , ha mindenben egyetértenénk.
A lényeg az , hogy diplomásokat nem fizetik meg , és a kétkezi fizikai értékteremtő munkát semmibe veszik, egyszerüen manapság szégyen fizikai dolgozőnak lenni. Pedig a történelem simán bizonyitja , hogy a kétkezi fizikai értékteremtő munka bármikor van olyan értékes , mint bármi más. Képzeljük el --ha az iparosból nem csináltak volna bérmunkást proletárt--ha megfizetnék az iparost, akkor nem menekülnéneka fiatalok a fizikai munkától , úgy mint ördőg a tömjéntől. Egyébként én nem találtam semmi ellentmondást kettőnk e témakörben kifejtett véleményében. Esetleg fogalmazásbelit. És hogy mindenki a maga szempontjából itéli meg a problémákat az a világ legtermészeteseb dolga.Köszi , hogy olvastad és véleményezted.Üdvözöllek Zoltán.

Válasz

Kedves Zoltán!

Több ponton sem értek egyet Veled. Én is diplomás ember vagyok, de nem azért szereztem diplomát, hogy porfogó legyen a polcon, hanem azért, mert egyszerűen érdekelt a tudományterület. (Természettudomány). Nem az a probléma, hogy sok a diplomás, hanem az, hogy elégséges tanulókat is felvesznek az egyetemre, akik 18 éves korukban abszolút éretlenségről tesznek tanúbizonyságot és jobb híján inkább jelentkeznek egyetemre, csak hogy csináljanak valamit. Na ezzel van gond. Illetve az egész oktatás üggyel, de ebbe ne menjünk bele nagyon. A probléma az, hogy olyan szakokat indítanak el az egyetemeken, amikre igény lenne még, de a realitás talaján maradva lehetőség általuk szakmai tapasztalatra nincs vagy nagyon csekély. Példa: környezetvédelem gyerekcipőben jár még Magyarországon, egyszerűen nincs elég munkahely ezen a szakterületen se, de a bolognai képzés keretében ontják ki az egyetemekről a hallgatókat. Egyetértünk abban, hogy nagyon sok a felületes tudású diplomás. Ám ez sem a hallgatók hibája (tisztelet a kivételeknek): egyszerűen nem tanítják meg azt, amit majd az életben kell alkalmazni. Egyszerűen túl sok a lexikális tananyag, és hiányzik a gyakorlatias képzés. Ezért van az, hogy diplomásan kikerülve fejben sokat tud egy ember, de gyakorlatban szinte nullát, ha odaállítanák egy feladathoz, hogy oldja meg. Akik eleve tudatosan készülnek gimnázium után egyetemre, azokkal nincs semmi baj, hiszen sokkal jobb, ha van jövőbeni célod, hogy mi szeretnél lenni, mintha nem is lenne abszolút. Tévhit, hogy a diplomásoknak a legkönnyebb. Nehezebb, mint egy szakmunkásnak. Mert a jó szakmunkást legalább foglalkoztatják, de mint mondtam, hiába vagy nagy tudású diplomával a kezedben, egyszerűen nincs annyi állás, mint amennyi diploma. Ezen kellene változtatni és lecsökkenteni az egyetemekre felvételt nyerő emberek számát, illetve ha pedig már felvettek, olyan képzéseket indítsanak, melyre előzőleges felmérések alapján tényleg szükség van. Ha pedig a gyerek ügyes, és bár van egy álma, de utánanézne ezeknek a felméréseknek és azt látná, hogy valószínűleg mire végezne, akkor sem lesz állás a képesítésében, megfontolná, hogy menjen-e egyetemre. Akár tetszik, akár nem, ma kizárólag az ismeretség alapján történik a sikeres munkakör betöltésének lehetősége. Sógorod-e, komád-e, jó barátod-e. A tudás háttérbe szorult, mert a lehetőségek is háttérbe szorultak. Különben érdekes az élet, mert azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, miután elvégeztem az egyetemet, még mindig nem találom a helyem. Valamilyen szinten rajtam múlik, és valamilyen szinten nem rajtam. Elnézést, de ami engem is illet, nem ítélem el sem a takarítást, sem mást. Ha nem maradna más, bevállalnám azt is. Ha tényleg csak úgy tudnék megélni, bevállalnám. Diploma ide, diploma oda.

Mindemellett mint tudod, a média a legnagyobb ostoba közeg, ahol nem a tudás megbecsülése és további fejlesztése a kitűzött cél, hanem az elbutulás, divatcelebek képzése és fenntartása. Jól mondtad, vannak, akik elmennek celebnek és mindent bevállalnak az előbbre jutás érdekében. De az olyan ember az olyan is...nem sokat ér. Sosem mennék el a médiába csak azért, ha nehéz lenne a helyzetem és hogy általa reméljek előbbre jutást. De ez persze csak az én gondolatom. Többen nem így vannak ezzel. Egy gondolat erejéig visszatérve a túl képzettséghez. Egy ember szerintem nem igazán lehet az, maximum azért hívják így, mert mint fentebb említettem, nincs hely, ahol azt a tudásmennyiséget alkalmazni tudnák. Sosem baj, ha egy ember több lábon áll. Persze, más kérdés, mennyire stabilak a lábak, mennyire mély a tudás. Itt egyszerűen arról van szó, hogy bizonyos embereknek csak születni volt nehéz, másoknak élni is az. Ez szerencse vagy pech. Ne mondja senki azt, hogy normális dolog értelmes (tanult) és (érző) fiatalként az, hogy kilátástalannak látja a jövőjét, mert egyszerűen a hazája képtelen rá, hogy tisztességes, polgárhoz méltó megélhetést biztosítson számára. Így aztán lehet építkezni, mentálisan és gyakorlatilag is? Ugyan. :-) Mennyi olyan értelmes, fiatalt látok, akik egyszerűen rossz helyre születtek, mert nincs módjuk kitörni. Ez a szomorú, és erről nem feltétlen a diplomás vagy nem diplomás tehet. Nem a diploma teszi az embert. Vallom ezt diplomásként! Mit számít, hogy van-e vagy nincs? Ma már mit számít ez...? Régen még számított, de ma már nem. Maradjunk hazánkban? Miért? Hogyan? Miből?

Válasz

Én nem szeretnék külön kommentárt írni,mert már sokan megtették a részletezést.Nagyon is tisztában vagyok az indító okokkal,csupán egy példát szeretnék megemlíteni a hiányos felkészültségről. Anno,a Balázs showban egy nyugdíjas történelem szakos tanárnő,aki elől hátul doktorált volt,nem tudta hol áll Fadrusz híres Mátyás király szobra.Amikor Balázs megmondta,hogy Kolozsvárott,a válasz az volt "Nafefe és miért pont ott"Vagyis a nagy tudású ilyen-olyan történész tanárnőnek fogalma sem volt ,hogy Mátyás király Kolozsvárott született.Mi tudjuk és büszkék vagyunk rá!!!

Válasz

Kevés a jó szakember ma Magyarországon, azt mondják. És ez bizony vitathatatlan. Nem minden, hogy valaki bukdácsolva teljesít egy szakmát, vagy esetleg ért is hozzá valamelyest. Na meg persze ehhez nagyban hozzájárul, hogy szereti-e azt, amit csinál. És akkor természetesen még mindig ott van a veszély, hogy ha elvégzi az iskolát, nem kap munkát (aminek esélye előzetes körülszimatolgatás, utánaolvasás, stb útján csökkenthető - igaz, itt megint képbe jön, hogy ki mit hajlandó és képes elvégezni). Egy szó mint száz: összetett egy dolog ez a boldogulás nevezetű.
De amit írni akartam: az említett műsor az egyik kedvenc vetélkedőm, gyakran belenézek, és bizony én is sokszor ámulok, miket nem tudnak az emberek. Persze, mondhatjuk, hogy itthonról, a fotelből nézve könnyű, de ugyan már: az alapvető dolgokkal azért legyünk tisztában, a húsz másodperc nem kifogás mindenre. :)

Válasz

Ez jó kis eszmefuttatás volt, igazán elgondolkodtató, sok dologban igazad van.
Ám időnként nem is baj, ha az ember valami mást csinál, mint aminek tanul, mert lehet, hogy ahhoz sokkal több érzékkel, tehetséggel rendelkezik.
Nézzük azt például, amikor egy gyerek elvégzi a 8. osztályt, döntenie kell, muszáj, hogy mi is legyen belőle, ha felnő. Ennyi idősen még olyan képlékeny, változékony az életfelfogásuk, honnan tudhatnák? Nem is érdekli őket igazán, szerintem. És akkor jön a szülő...
Ez leszel meg az leszel édes fiam, hidd el, mi tudjuk, mi neked a legjobb, csak tanulj, stb... Eldöntik helyette. Jól vagy rosszul, de a gépezet elindul, tetszik vagy sem.
A végén viszont úgyis mindenki úgy boldogul, ahogy tud és ahogy lehet. Minden a kapcsolatokon múlik. :) A világ nem változik és mi sem benne, csak időnként más neve van a gyereknek.
Azt hiszem, boldog ember az, aki abból él, amit szeret csinálni, én például akkor lennék boldog, ha lenne annyi tehetségem az íráshoz, ( vagy szerencsém , na meg kapcsolataim ), hogy vígan megélnék belőle.
Na jó, azért így is boldog vagyok, az írás magányos tevékenység, én pedig a világért sem fosztanék meg senkit a társaságomtól! :)

Szeretem, amikor így elmélkedsz, sokat tanulhatunk belőle!

Válasz

Ez így igaz. Férjem mesélte, hogy a katonatiszt is némelyik úgy tiszt, hogy könyvtáros -tanár diplomája van :) Jó nem? Vajon könyvdobálással védi a hazát?

Előzmény

Válasz

Fiam,német , és történelem tanár, egy alkalommal , pár évvel ezelőtt arra panaszkodott ,hogy miért nem tanittattam valami szakmára, akkor mehetne külföldre dolgozni. Azt válaszoltam : Azért mert papirországban élünk, és papir kell, nem tudás. Ennyi tellett tőlem. Üdv Zoltán.

Válasz

Mindenesetre jó volt olvasni téged :)

Válasz

Ez sajnos így van Zoltán, az ilyen gondok - ha beszélünk vagy írunk róla - csak jobban felpörgetik az embert.... Aztán mehetünk vérnyomáscsökkentőért :)

Előzmény

Válasz

Teljesen , egyetértek veled, mert ahogy elgondolkodtam ezen a dolgon azt éreztem , hogy sülyedek bele a problémába , kétszer is "meghúztam" és váltottam egy kicsit más hangnemre , mert attól féltem , hogy egyáltalán nem fogom befejezni. Egyébként , két nagyobbik gyermekem tanár --ettől nekem sokszor "iskolamérgezésem" van . Nem irom tovább. Kösz , hogy olvastad!

Válasz

Nem csodálkozunk Zoltán. Hát el kell mondjam, az én eredeti szakmám ruházati kereskedő, boltvezető. A nagybetűs ÉLET nem engedte, hogy a kereskedelemben dolgozhassak, bár nagyon szerettem volna. Az csak mellékes, hogy vállalkozásban csináltam egy darabig. Aztán egy ötlet folytán elkezdtem pénzügyi téren tanulni, amit a főiskoláig folytattam, csak sajnos nyelvvizsgám nincs még hozzá.... de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy jelenleg iskolatitkárként dolgozom, amiben javarészt tudom hasznosítani a tanultakat. Szerintem nemcsak bennünk van a hiba, hanem a társadalomban is... Ma már nem mondhatjuk tiszta lelkiismerettel a gyermekeinknek, hogy tanuljanak, úgy viszik sokra, mert ha belegondolunk, az államnak semmi szüksége a képzett emberekre, hiszen nem tudják megfizetni őket, mert ugye jogosan várhatjuk el, hogy 30-40 év tanulás után már legyen valamire való fizetésünk, az más dolog, hogy valaki úgy gondolja, hogy ha nincs jó állás, nem is dolgozom. Ez a szülők felelőssége, hiszen eltartják ezeket a gyerekeket, és ezért nem mennek el dolgozni alantas munkára. Sajnos a mai fiatalok még nem tudják mi is az éhezés, a nélkülözés, hogy minden falatért meg kell dolgozni, de majd megtanulják. Mi pedig csak írjunk! Ennyi nekünk is jár.
Bocs, ha túl hosszú voltam, de szerintem ezt a témát még lehetne tárgyalni órákig...

Válasz