Aizawa Nico üzente 13 éve
Knizner B. Sylvia üzente 13 éve
Hát... azt hiszem, hogy én leszek a kevésbé lelkes olvasó, mert ez a téma.... nem nekem való. Bocsi, de meghagyom másnak, mert "William" angyal neje nem olvashat ilyet. :DDD
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Szerintem manapság az emberek többsége annyira a napi túlélésért küzd, hogy igazából magasról tesz arra, ki kihez vonzódik, habár a frusztrációt mindig könnyebb másokon levezetni.
A háziállatok munkára, ételnek, ruhának, és kedvencnek valók, nem szexuális partnernek. :)
Örülök hogy úgy gondolkozol, ahogy, mert az igényesség fontos az irodalomban. Engem is zavar, ha egy egyébként nívós alkotásban bármi kapcsán is pongyolasággal találkozom.
Én is pont arra törekszem, hogy élvezetes leírást adjak, még ha ennek a mértékét megtalálni valóban művészet :)
Aizawa Nico üzente 13 éve
Csodálkozni már nem csodálkozom lassan semmin. Talán majd akkor, ha lecsillapodik ez az egész "Üldözzük vasvillával a homoszexuálisokat" című játék. De ez bizony tényleg egy hosszú folyamat lesz.
Egyetértek azzal, hogy inkább vonzódjon valaki a saját neméhez, mint közösüljön egy állattal. Nem tartom magam maradinak sem semmi másnak, de ez még nekem is túlságosan merész dolog.
Hogy van-e értelme minőségi szintre hozni? Nem tudom, de engem rettenetesen zavar, ha egy amúgy igenis jónak nevezhető műben csak egy nyers pornót olvasok. Szerintem egy igényes írásnak meg kell mutatnia, hogy igenis lehet olyanná tenni az erotikus jeleneteket, hogy az ne pusztán pornó legyen. Aki nyers pornót akar az menjen, és tegyen be egy szexfilmet otthon, mert abban kb. annyi az érzelem, az érzékiség, mint egy tál szőlőben.
Abban is teljesen igazad van, hogy én is próbálkozom megtölteni a természethű leírásokat "élettel". Mesélni mindenki tud egy tárgyról/környezetről (stb.) úgy, hogy az ember tudja miről beszél az író, de úgy mesélni róla, hogy az élvezetes is legyen, csak kevesen tudnak.
Az utolsó gondolatoddal pedig teljes mértékben egyetértek: "...szóvirágokkal beszélni a nemiség részleteiről nem prüdéria..."
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Ne csodálkozz ezen, néhány éve még hivatalosan betegségnek minősült és a törvény büntette a homoszexualitást (szocialista-kommunista etika), előtte közben és utána pedig az egyházak ítélték el. Az emberek felfogása lassan változik.
Szerintem a szexualitás magánügy, és amíg nem követnek el törvénytelenséget, azt csinálnak az emberek az otthonukban, amit akarnak. Azt én sem bírom, amikor valaki a szexuális vonzalmával parádézik az utcán, de ez nem korlátozódik nálam a homoszexualitásra. Biztos, hogy dühöngenék akkor is, ha hetero büszkeség felvonulás miatt nem lehetne közlekedni a fővárosban.
"Vidéki" városokban meg falvakban kicsit más a helyzet, sokkal konzervatívabbak az emberek, bár azért egyre elfogadóbbak. A falvakban ott, ahol az állatokkal való szex nem tabu, csak elhallgatják, a homokosságot sem fogják vasvillával megtorolni.
Mondjuk, ha engem kérdezel, inkább vonzódjon valaki a saját neméhez, mint hogy egy állattal közösüljön :)
A pornót szépirodalmi, de legalább minőségi szintre hozni nehéz vállalkozás, és számomra kérdéses van-e értelme? Én is elmehetnék odáig, hogy mindent aprólékosan leírok a lószerszámról (ehhehe jó a szövegkörnyezet), vagy a szereplők ruháiról, de jobb az érzékeltetés. Szeretem a részletezést, a természethű leírásokat, de igyekszem többet adni holmi puszta megfigyelésnél. Ahogy látom, te is erre törekszel.
Szerintem és ez szigorúan magánvélemény, szóvirágokkal beszélni a nemiség részleteiről nem prüdéria, hanem magas irodalom, amennyiben szókimondó vagy, csak hozzá választékos és találékony.
Aizawa Nico üzente 13 éve
Na igen. Talán nem is a tabutéma a legmegfelelőbb szó, inkább csak az, hogy itthon még mindig elítélik, sajnos többnyire a férfi-férfi kapcsolatokat. Nekik ugyanannyi joguk van szeretni, mint másnak, és az állatok között sem ritka az, hogy azonos neművel párosodnak (ld. palackorrú delfin), mégse támadják meg egymást emiatt.
"A szexualitás irodalma sajnos többnyire nyers pornó, az meg nem irodalom." - Teljes mértékben igaz, viszont lehet a nyers pornót is művészi szintre emelni, hogy az élvezhető legyen, ne csak egy ócska pornófilm jelenet. Én általában igyekszem egy-egy ilyen jelenetet úgy megírni, hogy az olvasó érezze a karakterek közti vonzalmat, szenvedélyt, vágyat és ne csak tömény pornót kapjon, lehet néha még nem sikerül, de próbálkozom. :)
Köszönöm szépen a kritikát:)
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Tetszik ahogy írsz, lendületesen, érzékletesen. Jó a stílusod :)
A szexualitás irodalma sajnos többnyire nyers pornó, az meg nem irodalom.
A homoszexualitás Magyarországon sem tabutéma, itt általában a szexualitás az. A fiatalabb nemzedékek általában nem foglalkoznak azzal, ha valaki a saját neméhez vonzódik, vagy ahogy Dombóvári mondta a ShowderKlubban: ha az Andrássyn csupa meztelen leszbikus lány táncolt volna a buszokon, senki sem dobálta volna meg őket :)
Aizawa Nico üzente 13 éve
Szia, először is köszönöm, hogy elolvastad. Tudva a lent említett dolgokat, örülök, hogy kellemes csalódás volt a történet :)
Abban mindenképp egyet értek veled, hogy ritka az érzéki, erotikus írás, de nem lehetetlen olyat is alkotni. Általában a műveimben igyekszem errefelé tendálódni, hogy az egész ne csak puszta "szex" legyen, hanem igenis adja át azt, amit egy heteroszexuális együttlét is átad/hat.
Japánt szeretem háttérként használni, hiszen egy olyan ország, melynek gyönyörű kultúrája és nagyszerű hagyományai vannak. Mind e mellett talán az egyetlen ország, ahol a homoszexualitás már nem tabu téma.
A japán szöveg: talán kell bele, talán nem. Szerintem egy-egy szó, kifejezés nem ront az összképen látványosan. Lehet azért ilyenre példát találni. A második részben szerepel is a megszólítás, igaz ebben a rövid novellában csak az egyiket használtam :)
Még egyszer köszönöm, hogy olvastad:)
[Törölt felhasználó] üzente 13 éve
Alapvetően idegenkedem a (homo)szexuális és a japános írásoktól, az előbbitől azért, mert rettenetesen ritka az érzéki, erotikus írás, a saját nemem pedig nem vonz, a japános írások meg többnyire agyatlan anime utánérzések szoktak lenni.
Most kellemesen csalódtam, mert a szókimondás nem nyers taplóságként jelent meg, és Japán is inkább háttér, keret.
Talán az egyetlen megjegyzésem annyi, hogy ha a szöveg majdnem egésze magyar, akkor biztosan kell-e japán szöveg is bele? Ez nálam inkább azt jelzi, hogy egyébként nem japánul beszélnek, de néha alkalmaznak pár kifejezést. Esetleg csak akkor szerepeltetni, ha nem létezik rá magyar megfelelő? A Moshi-moshi, a Ja ne, és a Gomenne felesleges, viszont ha mondjuk volna valahol egy tiszteletteljes megszólítás, ott lehetne az eredetit alkalmazni, mivel a japán nyelvben sokkal több árnyalat van a megszólításoknál, mint a magyarban.
Aizawa Nico üzente 13 éve
Köszönöm szépen. Igazából nem mertem benne reménykedni, hogy bárki is elolvassa/beleolvas a történetbe, a figyelmeztetések miatt, de örülök, hogy nem így történt. És annak is, hogy elnyerte a tetszésedet.
A befejező része is hamarosan felkerül. Igazából nincs fejezetre bontva, de egybe sok lett volna felrakni ezt a novellát. :)
Még egyszer köszönöm, hogy olvastad, és a kritikát is. :)
Tövisi Eszter üzente 13 éve
Nekem ez sokkal jobban tetszett, mint azok a bánatos történetek. Azokhoz nem is nagyon tudtam kommentárt fűzni, de ez igazán... hogy is mondjam csak... élvezetes volt!:)