Knizner B. Sylvia üzente 13 éve
Herczeg Zoltán üzente 13 éve
Kedves Borbála!
Nagyon sokat kínlódtam a kiadókkal. 3 éve írtam meg a "Csöpi"-t. Az Accordia elsőre elfogadta és ígéretet tett a kiadásra. Aztán két évig ment a huza-vona. Mire meguntam és elküldtem máshova. Ők minde3n költséget vállalnak, de a terjesztést nekem kell megoldanom. (némi protekció is volt a dologban) Szerintem csak szerencsém volt.
Holnap tudok részletet feltenni, mert vendégségben vagyok, és nem nem a saját gépemmel vacakolok. De nagyon köszönöm az érdeklődést, és holnap pótolom.
William Morgenthaler üzente 13 éve
Kedves Borbála!
Ez a részletes elemzés jó. Ha az én írásaimnál találsz akármit, hát csak bátran szólj, abból tanulunk.
Kedves Zoltán!
Ugyanazt mondhatom, mint az előzőnél. Nagyon átjött a hangulata az írásodnak.
Bökös Borbála üzente 13 éve
Kedves Zoli! Nagyon örülnék, ha olvashatnék egy fejezetet! Gratulálok, óriási dolog ez, hogy kiadásra kerül a mű, jómagam, és még néhányan innen az oldalról hónapok óta kínlódunk a kiadókkal, de nem sikerül befuttatni a műveket. Megkérdezhetem, hogy a kiadó nálad 100%-osan átvállal minden költséget, vagy neked is be kellett szállnod? Tökéletesen meg tudlak érteni, hogy azt mondod imádod az írásodat, én is így vagyok vele, az első regényem a Tes isten gyermekei a kedvencem, bár mai szemmel látom benne a sok hibát, de akkor is szeretem... :) Én is ugyanígy vagyok, nem tudom behatárolni a műfaját, mert romantikus fantasy-sci fi egyveleg, fiatalok és felnőttek is olvashatják egyaránt. Nem is baj az, én szeretem ha sok stílus keveredik. :)
Herczeg Zoltán üzente 13 éve
Kedves Borbála!
Az jó, ha végérvényesen "pontot" teszek magamban a "vessző" kérdésre, mert valóban az a helyzet, hogy mára már bizonytalan vagyok ebben a kérdésben.
Elég behatárolhatatlan a műfaja. Alapjaiban gyerekirodalom, de felnőtt olvasmányként is kezelhető. Nyár elején jelenik meg a De Vito kiadó gondozásában. Örömmel teszek fel egy fejezetet, mert - nem tudom, hogy ildomos e ilyesmit kijelenteni - imádom azt az írásomat.
Bökös Borbála üzente 13 éve
Kedves Zoli, az és előtti vesszőről van egy cikk, még Bogumil küldte át nekem régebben, felteszem nemsokára, bár nemrég Ingrid is felrakott egy érdekes cikket központozásról, miegymásról (áu, nem tudom hová lett, Szilvi: lehetne, hogy berakjuk a fenti lécbe valahogy?) Megkérdezhetem milyen könyvet írtál? Hol jelent meg? Felteszel majd belőle ide is egy részletet?
Herczeg Zoltán üzente 13 éve
Szia!
Mindenek előtt köszönöm kitüntető figyelmedet, az írásomra szánt idődet valamint a kimerítő értékelésedet is.
A felvetéseid zömével abszolút egyetértek. Rengetegszer átolvastam már ezt az írásomat, mert zavart néhány dolog, de nem jöttem rá, hogy mik azok. Nagy részt megfejtetted számomra. Egy-két mondatot nyakatekertnek, rossz szórendűnek éreztem magam is, de amikor átfiguráztam akkor sem volt az igazi. Az "és"-ekkel kapcsolatos felvetésednek utána kell néznem. Valamikor -nem is oly régen- mindent úgy írtam. Aztán írtam egy könyvet, amit lektoráltak, és minden "és" előtti vesszőmtől megfosztották az írást. Teljesen el vagyok bizonytalanodva. Ezért utána fogok nézni.
Én kifejezetten utálom, ha egy írásban csúnya szavak találhatóak. nem is szoktam alkalmazni őket. Most, ebben az esetben, inkább a duzzogó, orrát fennhordó újságíró tehetetlen lázadását szerettem volna érzékeltetni. Persze írhattam volna azt is, hogy: "rohadt cikket" vagy más, kevésbé alpárit, de ezzel kapcsolatban a fentiekben leírtam az indokaimat.
Az írásommal kapcsolatos dicséreteidet nagyon köszönöm, és biztatnálak, hogy a kritikai észrevételeidet a jövőben is oszd meg velem.
Bökös Borbála üzente 13 éve
Bal tenyerével végigsimította az arcát és belehajolva a saját képmásába. – és előtt vessző, belehajolt.
tartotta magát Jim Farrow. Remek munkája van. – nekem meg bajom az időugrásokkal: múlt, aztán jelen. Jim Farrow-ot a mondat elejére tettem volna. Régen én is sokat ugráltam az idők között, volt, hogy elkezdtem múlt időben, aztán jelenben folytattam, és hát sajnos vissza kell olvasni számtalanszor, és kijavítani az ilyen dolgokat.
Néha, azért van egy kis hiányérzete is. – az az is felesleges.
az érzéseit gyorsan el is hessegeti magától. – nem inkább gondolatait? magától – felesleges, ki lehet húzni
A barátok jönnek és mennek. – és előtt vessző
Persze a család..., a család is nagyon remek dolog, de azért lássuk be..., van azzal macera is! – a második család nagybetűvel, lássuk be után minek a három pont?
Szóismétlés: nagyon sok a van. Létigéket (volt, van) minimálisra kell csökkenteni egy írásműben!
Amikor belegondolt, még egy kicsit össze is rázkódott. – a második tagmondat túlírt: összerezdült, beleborzongott, megdermedt, görcsbe rándult… Elég csak egy szó, és nagyobb a hatás.
szaros-pelenkák – minek a kötőjel?
Ez az élet -a mostani-, – Ez mostani élete
Amikor a főnök üzent Jimynek, Jimy nem sejthette – a második Jimy-t ki lehet húzni, vagy az elsőt behelyettesíteni nekivel.
a sztárvilág, a tehetősek világa – szóismétlés
Amióta a világ, világ – nem kell vessző. Egyébként én ezt úgy tudom, hogy mióta világ a világ…
szeretnek belemászni a mások nyomorába. – „a”- nincs ott semmi keresnivalója
Ó, hogy mennyire élvezik, ha ítélkezhetnek. – itt meg élveznék egy felkiáltójelet
Mindenki a saját maga sorsának a kovácsa. -idézte magában ezt a közhelyes bölcsességet. – ha idézte, szedjük is idézőjelbe, vagy dőltbetűbe!
Így érvelt főnöke… hogy éreztesse ki is a főnök – sok itt a főnök, szóismétlés
Kilépett főnöke üveg kalitkájából és arcára sunyi vigyor ült ki. – és elé vessző
Ott az, az áldásos dolog, az internet. Micsoda nagyszerű találmány! – a második mondat lényegében ismétli az előzőt. Az, az közé hogy kell-e a vessző még ki kell gondolnom…
NB: legtöbb és elé kell vessző!!!
meg is van az a kurva cikk. – nincs bajom a csúnya szavakkal, de most valahogy nem érzem helyénvalónak, mert nem illik a történet hangulatához. Előrébb is volt valahol egy szaros pelenka… Ha ilyen szavakat leír az ember, annak legyen miértje. Akkor a történet igenis követelje meg, legyen benne vagány párbeszéd, több lazaság, feszítő harag, hogy érezzem, nagyon ideges, dühös, feszült, és ezért elkáromkodja magát. Például, ha katonák ütik agyon az időt Irakban, és közben dumálnak, na ott el tudom képzelni hogy kicsúszik egy-két ba…meg. De egy értelmiségi újságíró akkor legalább legyen tökös csávó, üvöltse le a főnöke fejét! Ha meg a történet ilyen szép, és megható, akkor nincs helye a csúnya beszédnek, mert megtöri a varázst.
ahogy Román kisgyerekek – román kisgyerekek
Ennyi elég a hibákból, ennyiből szerintem már lehet tudni, hogy mire figyeljen jobban az ember. Remélem nem haragszol, hogy kritikuskodtam kicsit, de segítő szándék vezérelt, hogy minél jobbak legyenek az írásaid. Magával ragadó a stílus, izgalmas a történet, és van morális üzenete. A helyesírás is rendben van, jó a tördelés, élvezhető a szöveg. Ha még elfogadsz egy jó tanácsot: próbálj több párbeszédet írni, mert nagyon sok a hosszú, narratív rész, amelyek leírják, hogy ki mit mondott, ahelyett, hogy maguk a szereplők beszélnének. Mikor egy szereplő gondol valamit, tépelődik, jó lenne dőltbetűvel szedni, hogy világosan látszódjék, az valakinek a gondolata. Egyenlőre ennyi, még visszatérek, és nagyon várom, hogy legközelebb is olvashassalak!
Tövisi Eszter üzente 13 éve
Milyen kár, hogy sokunknak tényleg ekkora pofonra van szükségünk ahhoz, hogy felnyíljon a szemünk... Tetszett.
Herczeg Zoltán üzente 13 éve
Szabó Levente üzente 13 éve
Ez nagyon jó :) Irónikus, de benne van, az az "ez-megtörténhet-akárkivel" érzés:) Hadd nyújtom át írásbeli kézfogásomat!