A háború nem éppen a legjobb időszak, és talán éppen ezért is jó téma. Mi már nem tudjuk, hogy akkor mi volt itt. Épp nemrég kezdtem olvasni egy szintén erről az időszakról írt könyvet, a menekülést, a félelmet...
Ha tényleg megírnád azt az öt órás hangfelvételt, szerintem lenne kiadó, aki harapna rá.

Válasz

Persze, mindenképpen visszajelzek. Március 31 a határidő, szóval addig még számtalan remekmű futhat be oda, nem fűzök túl nagy reményeket ehhez, de azért amit tudtam, megtettem :)

Előzmény

Válasz

Azért hogy megtaláltam neked, nem?:DDDDDDDDD

Előzmény

Válasz

Jaj de jó:) Aztán majd mondd el, mi volt:) Drukkolok!:)

Előzmény

Válasz

Nagyon köszönöm mindenkinek a visszajelzést :) Az írás a HTMIK pályázatra készült, épp tegnap küldtem be :) Csak először az admineknek jóvá kell hagyni, és azután kerül ki az oldalra. Gondolom, erre majd csak hétfőn lesz idejük. Azután meg izgulhatok... :)
A hangfelvétel nagymamámmal nagyon hosszú (kb. öt óra van rajta), ezért a pályázatra csak a ezeket a történeteket választottam ki, de természetesen az egészet is meg akarom írni. Az lesz a nagy munka :)

Válasz

Ja, a családi történelemre kattints, ez tökéletesen odaillik:)

Válasz

Nézd csak Dóra, ezt elküldhetnéd ide:

http://www.htmik.hu/palyazatok.php

Válasz

Bár első ránézésre megrettentem a hosszúságától, de végigolvastam. Annyira olvastatja magát a történet, hogy nem tudtam megállni a végéig. A témáról mindig is szívesen olvasok vagy nézek filmeket.
Engem meghatott és elgondolkodtatott ez az írás. Tényleg kicsit ijesztő belegondolni, néha milyen kevésen múlik a jövő, és ezért hálát kell adnunk, hogy itt lehetünk, szívhatjuk a levegőt, élvezhetjük az otthon melegét, és még részesei lehetünk sok-sok csodának, melyeket néha ugyan természetesnek veszünk, de, mint rámutattál, nem azok.

Válasz

Dóra! Ez valami eszméletlenül gyönyörű volt! És nem csak azért mondom, mert földim vagy, és el vagyok érzékenyülve, meg részrehajló vagyok, meg minden irás amiben Várad, Tenke, Bélfenyér, és Vajdahunyad neve felhangzik felborzolja az agyamat és összeszoritja a szivemet, hanem azért, mert remek a stilus, pörgős, eseményekkel teli, igaz történet, igényesen megirva! Nem ömlengeni akarok, vagy ilyesmi, de egyszerűen remek volt! Azt hiszem, minden családban vannak iylen történetek, nagyapám Bélfenyédről származott, 50-ben jöttek Váradra, én már Váradon születtem, de a család élénken őrzi az ehhez hasonló emlékeket! Tiz éve még családfát és legendáriumot is készitettünk, hogy minden megmaradjon az utókornak: nagyapámat, mikor bejöttek az oroszok Bélfenyédre, majdnem lelőtték, a kutya mentette meg, az egész család a kertben ásott veremben lapult napokig, annyira féltek, egyik fiútestvére egy golyóval a karjában élte le az életét, stb. Szóval igen, fontosak nekünk ezek az emlékek, kellenek a családi történetek, fotók, hogy tudjuk kik vagyunk, hová tartozunk, merre tartunk. Mert múlt, gyökerek nélkül nem lehet jövőt épiteni. És nem, nem volt hosszú, ezt nem lehet széttördelni (bocs lányok), mert akkor elveszne a hatás. Ez igy tökéletes. Gratulálok!

Válasz

Hát ez nagyon jó volt, bár tényleg hosszú. Kicsit el is érzékenyültem, mert az én mamám is nagyon sokat mesélt nekem a régi időkről, de sajnos már nem él. És most rettentően hiányzik.

Válasz

Köszönöm a hozzászólást. Ez így egyben van meg, nem gondoltam rá, hogy szét kellene tördelni, hiszen mégsem egy regény :) de köszönöm a tippet :)

Válasz

Nagyon szépen fogalmazol, és szépen használod a szavakat, de ez olyan hosszú, hogy egyelőre csak az első részt volt időm elolvasni. Legközelebb inkább több részben töltsd fel, ha nem probléma, mert akkor többen rá is szánják magukat, hogy elolvassák.

Válasz