Dávid, sajna nem tudom megnézni a linket, amit küldtél (valami vírus miatt nem jön be a youtube), még szerencse, hogy kaptam egy kis ismertetőt. Nagyon dícséretes dolog a sráctól, hogy a lány mellett maradt, biztos, hogy nem sokan tették volna ugyanazt a helyében. Ahány ember, annyi szokás, annyi döntés.

Válasz

Huhh, nem semmi. Míg ha a történet elrettentő, a cselekmény megrettentő, de a végeredmény rettenetesen jó lett.

Hozzászólva még annyit, hogy nekem ezt juttatta eszembe:
http://www.youtube.com/watch?v=elaXeN15isM&feature
A bírák észre vették a nyakláncra fűzött gyűrűt a jelentkező nyakán, majd rákérdeztek.
A fiatalember elmesélte, hogy jegyben járnak barátnőjével.
Itt még minden szépen indul, csak hogy az eljegyzés után 2009-ben a lány balesetet szenvedett, és minden megváltozott. Az orvosok sem hitték, hogy felépül, vagy hogy egyáltalán felébred majd. A fiú mégis kitartott mellette, hitte hogy felébred. Valóban jobban lett a lány, de radikálisan megváltozott az élete. Járni, beszélni nem tud rendesen vagy egyáltalán, és emellett akaratlanul rángatózik. Ahogy mondtam, a fiú kitartott, és még kitart mellette. 'milyen ember lennék, ha ott hagynám őt, mikor a legnagyobb szüksége van rám?' Megéríntő történet ez is, mégis boldogabb azzal is, hogy a Chris tovább jutott a hangjával, melynek barátnője is örülhetett.

Válasz

Katey, még csak most vettem észre a hozzászólásod. Ne haragudj, hogy megríkattalak :(
Bori, nagyon köszi! Hú, öt évig gondozni egy beteg nagymamát. Az is nagyon nehéz lehet.

Válasz

Ingrid, te egyre jobb vagy! Irtózatos erejű irás, nagyon jól visszaadtad a lényeget, a lelki tipródást. Egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy erre semmilyen körülmények között nem lennék képes, de ugyanakkor már megtanultam, hogy nem szabad senkit elitélni a cselekedeteiért (öt éves, hosszú nagymamagondozással a hátam mögött, van már egy kis tapasztalatom az efféle bajokból, bár az megint másik eset). Szóval Katey szavait idézve: ütős lett!

Válasz

:) Néha előfordul, hogy erőt tudok venni magamon. :)

Előzmény

Válasz

okés. ez fájt. nagyon fájt. az ilyenek mindig fájnak. már a második mondatnál bőgtem, de végigolvastam és még mindig bőgök... ütősnek ütős és... nem is mondok többet.

Válasz

Az emberi lélek sokrétű. Biztosan nem felindulásból tette,hanem előre megfontolt szándékkal.Bár helytelenítem a tettét,de istenre bízom hogy pálcát törjön felette. Humánusabb lett volna intézetbe adni, de a történet így lett kerek.Remélem,hogy egyedi esettel állunk szemben.

Előzmény

Válasz

Magához a nő cselekedetéhez nem igazán tudok sok szót fűzni, annak ellenére, hogy én írtam, mivel nem vagyok anya, csak próbáltam rávilágítani arra, hogy hogy ilyen emberek is léteznek. Sajnos.

Válasz

Nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólást, ha nem baj, kiváltképp neked, Sylvi, mert annak elelnére, hogy borzongsz az ilyen dolgoktól, mégis elolvastad az írást.

Válasz

Hát ez az. Az emberrel egy hatalmasat fordul a világ amikor anya lesz. megszűnik az én központúság, helyette előtérbe kerülnek a gyerekek. Mondom, nem tudom, hogy mit tennék a nő helyében, de magamat ismerve valószínűsítem, hogy ezt semmiképp. És ez nem jelenti azt, hogy szemet hunyok vagy nem állok a realitás talaján. Egyszerűen nem az a típus vagyok, akinek lenne hozzá ereje.

Előzmény

Válasz

Gondold csak tovább a történetet! Azért nem adtta be intézetbe,mert meg akarta kímélni a társadalom megvetésétől,a lelki sérülésektől,a csalódásoktól. Tehát ez a mérleg egyik serpenyője. A másik pedig az,hogy szeretne szabadon,nyűg nélkül élni. (mármint,ha leüli a büntetését,és kiszabadul a börtönből,amit a gyerekgyilkosságért fog kapni.) Szép dolog arra hivatkozni,hogy anyai szívvel gondolkodol,de én csak nagyapai szívvel tudok gondolkodni és objektíven.

Előzmény

Válasz

Ez aztán aktuális írás. A gondolatsor, amin szépen végigmentél, egyszerre ismerős, kicsit visszataszító, és legfőképpen, elgondolkodtató.
A végén meg már akkora a feszültség, hogy szinte robban. Beleborzongtam...

Válasz

Mondjuk fogalmam sincs, hogy ez miért mondja. Nem vagyok szemellenzős, látom a világot, és hálát adok az égnek, hogy nincs részem a rosszban. Volt néhány nehéz időszak az életemben, de megoldottam, megoldódtak. Tisztában vagyok vele, hogy vannak szörnyű dolgok, de én anyai szívvel gondolkodom, mert az vagyok, és nem tudom, hogy képes lennék e rá. Hogy miért? Mert én az a típus vagyok, aki a rosszban is meg tudja találni a jót, aki pozitívan próbál hozzáállni mindenhez.
Amúgy meg, ha valaki nem képes elviselni egy ilyen gyermeket, beadhatta volna otthonba vagy gyógyintézetbe is....

Válasz

A válaszaitok struccpolitika :"... ha a fejeteket a homokba dugjátok, azt képzelitek,cakkor a világ ,az összes ocsmányságával megszűnik számotokra" Hát nem: ez a történet is a mi, mai világunkhoz tartozik. Sok dilemmát vet fel az írás , amit tovább kellene gondolni és éppen ezért jó. Sajnálatos hogy elánból elutasítjátok.

Válasz

Elolvastam... A véleményemet inkább nem írom le, ugyanis nekem is vannak gyermekeim, és bennem olyan erős az anyai szeretet, hogy elképzelni sem tudom..... nem tudom én mit tennék, de ez...
Az írás azonban valóban ütős. És most gyorsan olvasok valami happyt.

Válasz

Nagyon remélem, hogy nem.

Előzmény

Válasz

Majd lecsillapodtok.

Válasz

Dehogy élünk, csak a napfényes oldalon lakunk:) Ne gondolja, hogy azért mert fiatalabbak vagyunk, nem tudjuk mi az élet. Egyszerűen csak van fantáziánk:)

Előzmény

Válasz

Álomvilágban éltek egypáran,írogatók.

Előzmény

Válasz

Én sok bűnügyi, kissé krimi, kissé horror történetet írtam már, és emelett tényeken alapuló riportokat is. Tehát, az írás jó, ütős és kemény!

Előzmény

Válasz

Keserűcsoki is van, ráillesztheted:)))

Előzmény

Válasz

Gyula, most nagyon megleptél. Azt hizzem, követelni fogod nekem az akasztófát.
Eszti, hogy te milyen bölcs vagy! ez nagyon jó szöveg! Kár, hogy én csak a csokitortát szeretem.

Válasz

Jó, de itt az anya önzésből ölt, a gyerek meg olyan aranyosra lett formálva. A gyerek nem szenvedett. Szó sem volt arról, hogy nem történhet meg, és nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy az élet nem habostorta!:) Igenis az, csak néhol citrom is van benne, néhol keserűmandula:))

Előzmény

Válasz

Teljesen normális, és valós dolog amit leírtál. És meg is történt egy analóg eset a múlt években amikor egy anya, a 13 éves lánya szenvedéseit nem bírta elviselni és a fürdőkádba fojtotta: elnöki kegyelmet kapott. Én nem ítélem el az anyát. Természetesen emberölésért felelnie kell majd. Viszont,volt egy amerikai filmsorozat egy Down kóros fiúról,ami megható volt, és szülei hősies hozzáállása is. A címe: Az élet megy tovább. Szóval engem megrendített az írás,de nem borzasztott el. Tudomásul kell venni,hogy nem habos torta az élet,és nem romantikus bájolgásokból,enyhe,langymeleg,kiagyalt, szerelmi történetek írásából áll,hanem a színe mellett az élet fonákját is meg kell mutatni. Nekem van egy hasonló írásom fenn más lapon:Az anyagyilkos címmel. Ide,fel se merném tenni. Pedig megtörtént esetet írtam meg. Erről ennyit.

Válasz

Nyilván van különbség a tettek és a fantázia közt, nem gondolom hogy meg is tennél ilyesmit, én se beleztem ki még egy csirkét se:)) Egy írás pedig akkor jó, ha hatásos. Nos, ez az:) Hogy milyen a hatás, az más kérdés:)

Válasz

bocsi, nem akartalak felzaklatni. vagy várjunk... de :)
Azért légyszi, ne tartsatok valami beteg állatnak.

Válasz

azta. ez nagyon durva, lepadlóztam. Szilvi, ne olvasd el!!!:))) Nem is tudom, mit mondjak, megrázó. el sem tudom képzelni mit tennék a helyében, de imádom a gyerekeimet és ettől kicsit kiborultam...

Válasz

bocs azért, mert egybefolyik a szöveg, de hiába elmentem, hogy igen, én bizony kérek bekezdést, mikor ide másolom, eltűnnek. legközelebb itt, már feltöltéskor fogok bekezdést csinálni.

Válasz