Rendben, Bori :) nem veszem ki. Idővel persze sok mondatot át fogok alakítani, de ahhoz kell egy kis idő.

Válasz

Jó, én csak egy példát mutattam, hogy mennyire aprólékos, mert ezzel máshol is találkozni a történetben. Nincs vele semmi gond, csak azt veszem észre magamon, hogy helyenként, mikor ilyenbe futok, átugrom, de nem szándékos. Nekem túl sok az ilyen apró részletekig terjedő leírás, és bármennyire is tetszik az elgondolás, sokszor azon kapom magam, hogy vissza kell olvasnom, mert kimaradtak részek. A hangulathoz pedig nem elég egyszerűen a tárgyak leírása, bármennyire is részletes is, valahogy mégsem érzem ott magam. Jaj, nem tudom jobban elmagyarázni:(( A mosdótál, tükör és kés helyett esetleg lehetne úgy, hogy néhány személyes tárgy, vagy mittudomén. Tényleg csak annyi a gondom vele, hogy elvisz a történettől, egyébként nagyon jó nevek és ötletek vannak benne, csak emiatt a rengeteg információ miatt a lényeg kicsit elveszik nekem. De olvasom és várom a folytatást:)

Előzmény

Válasz

A pókok dinasztiái különösen a kedvencem, azt nehogy kivedd! :)

Válasz

Induri-pindurit ellentmondanék Esztinek: én sem szeretem a túlbonyolitott mondatokat, a jelzőhalmozást, mégis azt gondolom, szükség van a tárgyak leirására, mert azáltal kapunk képet a szobáról. Még akkor is, ha később nem lesz jelentőségük, de valamiképpen meg kell adniuk a hangulatot. Én nem venném ki azt a leirást, csak kicsit átalakitanám, rövidebbre, velősebbre. Én igy irnám át: "Két lapos szalmazsák hevert a korhadt deszkapadlón, egy rozoga asztal a sarokban. A kicsi ablak alatt egy mosdótál, tükör, és borotváló kés volt. A falakon pók családok dinasztiái élték gondtalan életüket."

Előzmény

Válasz

Én örülnék neki a legjobban, ha így lenne. :)

Válasz

Ingríd, nekem semmi bajom a történeteddel, csak ez a fajta nem az, ami engem túlzottan leköt. De ahogy olvasom, élvezem. Azért írtam, hogy bár hozzám ez nem áll túl közel, de még ki tudja, a végén megszeretem. :)

Válasz

Köszi Eszter a sok hozzászólást. Ha pontosabban jellemeznem kéne Bomit, azt mondanám, hogy kb. olyan, mint egy nyúl, túlméretezett fülekkel. :) Az a bizonyos bekezdés, amit említettél az előző résznél, tudom, hogy nem jó. Egyelőre nem vágtam ki, elvégre a kritika miatt töltöm fel a sztorit. Kíváncsi voltam mások véleményére is. Meggyőztél. Ha nem is törlöm ki az egészet, mindenképp át fogom írni. Csak azért vannak hosszabb leírások, mert úgy gondoltam, egy regénynél megengedett. Sin Lü házánál ugyanígy érzem. Azért nem írtam, hogy például poros a helyiség, mert nem látom annak. Szegényes, kissé elhanyagolt kuckó, de nem koszos. Az öreg ezúttal csak néhány napig volt távol :)

Válasz

Hú, megint hosszú:) Talán néhol kicsit túlírod, úgy érzem a leírások túl részletesek, sok mondat rájuk megy, sok szó. Csak példának: "Két méretes, lapos szalmazsák hevert a földön, és egy rozoga asztal porosodott a sarokban. A kicsi ablak alatt volt egy mosdótál, benne egy kis tükörrel és borotválkozásra való késsel. A szőnyeg nélküli, koszos deszkapadló helyenként korhadt volt, a falakon pók családok dinasztiái élték gondtalan életüket." Ez annyit tesz, mint poros és elhanyagolt. Ha a későbbiekben nincs jelentősége a mosdótálnak a tükörrel, meg a késsel, akkor nem szükséges nagyon pontosan leírni mi van ott bent, inkább csak a hangulatot kell érzékeltetni, majd elképzelem én, mi van ott:) Minden leírás nagyon aprólékos, de a hangulata mégsincs meg, nem látom, hogy félhomály van-e, nem érzem, hogy dohos a levegő, nem szállnak a porszemek az ajtó nyílására. Nem tudom jól magyarázom-e:) Egy sci-fi, vagy egy fantasy írása nagyon nehéz, le a kalappal, mert megy a történet, jól kézben tartod, nekem csak ezek a hangulatok hiányoznak. Egyébként várom a folytatást.

Válasz

hát, Sylvi, erre nem igazán tudok mit mondani, csak annyit, hogy sajnálom, amiért nem nyerte el a tetszésed. Tudom, hogy admin vagy, ezért kötelességed figyelemmel követni minden történetet, de ha ennek a sztorinak nem esik jól az olvasása, ne fáraszd magad. Ne érts félre, egyáltalán nem sértődtem meg. Komolyan! Csak magamról tudom, hogy unalmas és frusztráló olyat olvasni, amit igazából a hátam közepére sem kívánok :) Eddig is hozzászóltál minden bejegyzésemhez, így haragot egyáltalán nem fogok táplálni, ha ezt kihagyod. Az észtrevételeket köszönöm :)
Nagyon köszi Bori. Tényleg sokat voltozok általában, csak sajna nem veszem észre, max tizedik elolvasás után :-\ Nagyon örülök, hogy anime utánérzésed támadt, mivel eredetileg én is úgy látom a történetet, szóval tök jó, hogy átjött a dolog. Lehet, nem bölcs dolog olyan elemeket belevinni, de nem bírtam ki. Eredetileg egy rohadt hosszú regénynek is indult, ami később, az események kibontakozásakor már nem hemzseg annyi sablontól, mint most. 99,99999 százalék, hogy a büdös életben nem fogják kiadni, de valamilyen abnormális kötelességből a karakterek irányába (miket hadoválok?!) akkor is végig fogom írni. Ha tényleg tetszik, a következő részt ezúttal hamarabb feltöltöm.

Válasz

Ennek mikor volt az eleje? Na sebaj, holnap elolvasom.:)

Válasz

Ó, hogy ez mennyire jó történet! Bevallom, nekem is vissza kellett kicsit olvasni, de tetszenek a karakterek, a párbeszédek, olyan volt, mintha egy animét néztem volna! Hibák: nem sokat láttam, néhol kicsit sűrűn voltozol, ez a mondat "Bomi alig érkezte végig repülni a helyiséget, hogy gazdáját utolérje." nagyon tetszik, mintha én irtam volna! Nekem bejönnek az ilyen történetek, csak irhatnád gyorsabban, hogy élvezhessem! hihihi...:) El tudnám képzelni egy egész hosszú regénynek... a Gibli stúdió milliókat adna a filmes jogokért. :)

Válasz

Hú, már el is felejtettem, hogy ez miről is szól, vissza kellett böngésznem. Olyan régen töltöttél fel már új részt. Van néhány észrevételem, csakhogy írjak ilyet is. :)
"Sin Lühöz – mutatott a férfira – tanulni mész" Inkább "fogsz menni tanulni, vagy mész tanulni".
"Vittár alig láthatóan csóválni kezdte fejét." Ez új sorba kívánkozik.
"– Attól fél, hogy ahova megyünk, nem lesz elég kaja!" Felkiáltójel?

Nem szőrözök, mert látszik, hogy azért tudod, hogy mit hogyan, miként kell írni.

Ez a fajta történet nem áll hozzám annyira közel, de ki tudja... lehet, hogy ezután bírni fogom.

Válasz