Tövisi Eszter üzente 14 éve
K. Katey üzente 14 éve
jó? hátborzongató! :) meddig leszel? mert ha még maradsz sebtibe feltöltöm neked a kért fejezetet :) bár abban még kevés a cidri :)
Tövisi Eszter üzente 14 éve
K. Katey üzente 14 éve
Eszti, soha nem hittem volna, hogy a Húsfalak szóval leszel rám a legnagyobb hatással. úú...mikor megláttam. kiráz tőle a hideg.
nagyon jó a vers. a mondanivalója. az utólsó versszak a kedvencem. annyira kifejező az egész. :) :) jójójó :)
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
2008 márciusában viszont közzétették, hogy egy Luc Vanrell nevű búvár, aki 2000-ben megtalálta Saint-Exupéry gépének roncsait, hatévi munkával kiderítette, hogy Horst Rippert 88 éves egykori német harci pilóta lőtte le annak idején az író repülőjét. A német repülő is csak ekkor értesült róla, hogy ki ült a gépben, és sajnálkozását fejezte ki.[1]
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Bölcskei Imre üzente 14 éve
Bölcskei Imre üzente 14 éve
Vááá megvan! Rájöttem már mire emlékeztetett ez a vers. Exuperytől a Hadirepülőkre. Ő írt arról, hogy most még milyen szép és kényelmes a teste aztán mindjárt beleül a repülőbe és ott majd esetleg szétlövik. De jó :D
Tövisi Eszter üzente 14 éve
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Tövisi Eszter üzente 14 éve
Tövisi Eszter üzente 14 éve
Bölcskei Imre üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
Tövisi Eszter üzente 14 éve
Jaj Gyula, már megint túl éles az ásója:DD Nem kell ebben mélyebb értelmet keresni, a vers arról szól, ami oda le van írva: a bezártságról. Sokat vagyok itthon, mivel jelenleg nem dolgozom ( hozzáteszem rajta vagyok az ügyön ), illetve most hogy leesett a hó, hamar sötétedik, ez is korlátoz a kimozdulásban, igazából csak ennyi:))) Semmi társas magány, vagy ilyesmi, nem akarok meghalni se, te jó ég, gyerekeim vannak!!! Mondtam már hogy egyszerű vagyok, nem kell ebben semmi mást látni:)) Pszichopata, lelkibeteg, paranoiás??:)))))))))))) Ezen jót nevettem:)))) Legalább jól indult a reggel:))) Lehet hogy kicsit érdekesen írtam, de a dolgok nyomasztó, sötétebbik oldalról való megközelítése a sajátom, én így írok és az ilyen olvasmányokat szeretem leginkább. Na jó erről ennyit:DD
Bori! Majd írok olyat is:)))
Szilvit meg jól becsaptam úgylátom:))
Dávid, a magányt Gyula szereti, legalábbis állítása szerint:))
Imi, jó ez a gitárszólós hasonlat, aki foglalkozik zenével és át tudja ezt élni, biztos különleges érzés lehet:)
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Analóg azzal az esettel,amikor bedrogozva az egyik ismerősöm madárnak képzelte magát és leugrott a tízemeletes ház tetejéről...sikerült a lelkét kiszabadítva elszállnia a testéből:örökre.
Bölcskei Imre üzente 14 éve
Ez egy zseniális vers mindenkiből kihozza azt az érzést amikor úgy érzi jobb lenne nem itt lenni. Engem azokra a gitár szólókra emlékeztet amiknek a végén már már úgy érzed megszökik a lelked a hangokon keresztül aztán mégse. Belőlem ezt az érzést váltja ki. A dematerializálódást az eltűnést a hangi frekvenciákkal elérhető földöntúli szabadságot. Amikor már a test csak egy sötét börtön a szem ablak és az élet értelmetlen és múlandó.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Milyen érdekes,hogy senki sem vágyik hajléktalannak,vagy utcaseprőnek,esetleg börtönlakónak lenni...
Bökös Borbála üzente 14 éve
Hadd pontosítsak: elvágyódás alatt nem csak a kizárólagos pszichológiai jelentést értem, mint mikor valaki megunja az életét, ott akarja hagyni stb, hanem arra gondoltam, hogy pusztán csak egy vágy, hogy valami mást is megtapasztaljon az ember, még ha időlegesen is....
Bökös Borbála üzente 14 éve
Bökös Borbála üzente 14 éve
Dehogy pszichológiai eset! Mindösszesen arról van szó szerintem, hogy ez egy szép meditáció arról, amit sokan sokszor éreznek: a földi, a materialista lét megpróbáltatásai elgondolkodásra késztetnek, vágyunk valamilyen szabadságra, egy másfajta látásra, érzékelésre. Ilyen szempontból a test valóban börtön. Ha azt vesszük, hogy a vers szólhatna arról is, hogy egy haldokló, vagy halálos betegséggel küszködő emberről szól, aki egyrészt kapaszkodik az életbe, másrészt már kínnak érzi, teljességgel érthető. A test baja gyötri a lelket. Az én értelmezésemben lehet egy halálközeli állapot előtt álló valakinek az élménye is. Egyébként pedig Eszti, lehetne olyan verset is írnod, amiben pont az ellenkezőjét állítod: a test a tapasztalat eszköze (már ahogy a fenomenológia állítja), és mint ilyen kellemessé teszi a világ tapasztalását. A világot csakis a hús, a test által lehet igazán felfogni, megtapasztalni.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Így is lehet értelmezni. Petőfivel szólván: " Börtönből szabadult sas lelkem,mely szárnyalni kíván..." Mindenesetre ez már pszichiátriai eset. valamitől,valakiktől,önmagától akar szabadulni,de a körülményei nem engedik.
L. Dávid üzente 14 éve
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
Nekem nem tűnt ki, hogy pszichopata lenne, inkább magányos, aki ki akar törni, de tudja, hogy lehetetlen, mert a testét elhagyni képtelen.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Szylvi,ha tüzetesen,szakértő szemmel elolvasod a verset,akkor az egy paranoiás, pszichopata, lelki beteg ember segélykiáltása.
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
Köszönöm a figyelmeztetést. Tuti abban a hitben maradtam volna, hogy húsfalat. Már olvasni sem tudok.
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Emberek,nem veszitek észre,hogy a szerző a húsfalakkal metaforaként az őt körülvevő embereket (szűkebb családját) értve a társas magányt jeleníti meg.
Knizner B. Sylvia üzente 14 éve
Éhes? Én azt hittem, hogy a húsfalatok... valami vérengzősre számítottam, ha már Eszti írta! :DDDD
L. Dávid üzente 14 éve
Nagyon szép :D
De mintha ezt nem véletlen, valakinek raktad volna fel. Bár lehet eszem vesztem s száradó szememből hiányzik a könny, minek hiánya úgy csíp már, így félre látok talán. De mintha olvastam volna, hogy valaki nagyon szereti a magányt...
(húsfalaktól meg éhes lettem :D)
[Törölt felhasználó] üzente 14 éve
Bökös Borbála üzente 14 éve
Csodaszép ez a vers! Eszti, egy filozófus veszett el benned! Hű mennyi minden van már itt, úgy beindult itt az élet, hogy azt sem tudom hová kapjam a fejem! Eszti, mindjárt irok neked üzit :D