Tövisi Eszter üzente 13 éve
Ezeket a karaktereket az életből szedem. Szoktam figyelni az embereket, és ezt a szürke kabátost is láttam. Nem egy állomáson, hanem egy parkban, de úgy ült ott, mint a halál:)) A kis Ben is igazi kisfiúról lett mintázva, még mindig emlékszem az arcára. Tök fura gyerek volt, fura fogsorral, és nagyon sápadt. Rengeteg fura arc szaladgál a világban, némelyikről ilyenek jutnak az eszembe:)) Örülök ha tetszett.
héder ingrid üzente 13 éve
Már egy ideje itt ülök a gépnél, kommentre készen, de még mindig nem tudok érdemi kritikát írni. Jó írás! Tetszik, hogy a halál nem fekete köpenyes, kaszás fószer, és az, hogy mindenki látja. Nagyon jó kis életkép, főleg az eleje tetszett, amikor a férfi szegény feleségét ócsárolja.
Tövisi Eszter üzente 13 éve
Knizner B. Sylvia üzente 13 éve
Én totál romantikus vagyok! Imádom a szerelmes történeteket... de ezek meg olyan.... egyszerűen jók.
Tövisi Eszter üzente 13 éve
Nem,én nem vagyok romantikus:( De ettől függetlenül szeretem az ilyen jellegű történeteket,talán épp azért,mert hiányzik:)
Tövisi Eszter üzente 13 éve
K. Katey üzente 13 éve
igen! de Esztinél szinte mindenki így jár! ezért imádom a kétperceseit. semmi csöpögő romantika. :D :D én ezeket a történeket tudnám naphosszat olvasni. :D
Knizner B. Sylvia üzente 13 éve
K. Katey üzente 13 éve
szt hiszed? a kis Ben éles fogai, meg az ablakos csaj is beették magukat a fejembe :) a jó sztoriktól nem könnyű szabadulni :D
Tövisi Eszter üzente 13 éve