Ezeket a karaktereket az életből szedem. Szoktam figyelni az embereket, és ezt a szürke kabátost is láttam. Nem egy állomáson, hanem egy parkban, de úgy ült ott, mint a halál:)) A kis Ben is igazi kisfiúról lett mintázva, még mindig emlékszem az arcára. Tök fura gyerek volt, fura fogsorral, és nagyon sápadt. Rengeteg fura arc szaladgál a világban, némelyikről ilyenek jutnak az eszembe:)) Örülök ha tetszett.

Válasz

Már egy ideje itt ülök a gépnél, kommentre készen, de még mindig nem tudok érdemi kritikát írni. Jó írás! Tetszik, hogy a halál nem fekete köpenyes, kaszás fószer, és az, hogy mindenki látja. Nagyon jó kis életkép, főleg az eleje tetszett, amikor a férfi szegény feleségét ócsárolja.

Válasz

Én meglepni szeretek:)

Válasz

Én totál romantikus vagyok! Imádom a szerelmes történeteket... de ezek meg olyan.... egyszerűen jók.

Válasz

Nem,én nem vagyok romantikus:( De ettől függetlenül szeretem az ilyen jellegű történeteket,talán épp azért,mert hiányzik:)

Válasz

Hát,valahogy úgy:)

Válasz

igen! de Esztinél szinte mindenki így jár! ezért imádom a kétperceseit. semmi csöpögő romantika. :D :D én ezeket a történeket tudnám naphosszat olvasni. :D

Válasz

Na tessék! Így jár aki elégedetlen az életével....

Válasz

szt hiszed? a kis Ben éles fogai, meg az ablakos csaj is beették magukat a fejembe :) a jó sztoriktól nem könnyű szabadulni :D

Válasz

Helyes:) Á,nem,elfelejted majd:)

Előzmény

Válasz

hátborzongató. mostantól minden szürke kabát láttán kiráz majd a hideg.

Válasz