Testvéries osztozkodás

Az éj sötét leple alatt haladva észrevétlenül érünk a folyón átívelő fahíd közelébe, ahol intek satnya kis szolgáimnak, hogy várjanak a jelzésemre. Ahogy közeledek a folyó moraja egyre nő, jótékonyan elfedve súlyos lépteim dörejét és így észrevétlenül leshetek át a túlpartra. A fáklyák fényénél két pocakos, alacsony, pirospozsgás emberke álldogál egy-egy nagy kancsó borral. A két alak egymásba karol és rázendít valami boldogságtól duzzadó, förtelmes nótára, amely számomra maga a kínszenvedés.

Aki korán kel… bosszúsan ébred

Vakító világosságra ébredek. Kinyitom a szemem, de csak egy elmosódott alakot látok. Lassan hozzászokom a fényességhez és kitisztul a kép, azonban a látvány átkozottul meghökkentő. Egy szürkebőrű, ragyás, dülledtszemű, hosszúfülű élőlény mosolyog rám elragadóan a négy sárga, rothadó fogával.

- Mester! – rikácsolja boldogan, a közelben lévő társai pedig hangosan visszhangozzák. Ezzel önmagában még semmi bajom sem lenne, hiszen semmivel sem visszataszítóbb mint egykori emberi rabszolgáim, ám amikor nagy örömében egy zöld nyálcsepp csusszan ki a képéből és a homlokom közepére esik az már kevésbé nyeri el a tetszésemet.

Nardim 1

Ella rettegett. Ha csak közelített a táltos, szárnyas macskához, az állat nagyokat visított és vadul morgott rá. Orrlyukain keresztül csak úgy fújta rá a pusztító, kékes lángokat. Nem hogy meglovagolni, de bekeríteni sem tudta. Most a macska kicsivé zsugorodott, összekuporodott, majd elsliccolt mellette. Bottal üthette a nyomát. Szaladgált egy darabig, de sehol sem találta. Azután egyszercsak nyöszörgést hallott a feje fölül. Felnézett és látta hogy a kis bestia egy fa tetején ül. Hirtelen kétszeresére növekedett, kitárta szárnyait és zuhanórepülésben lecsapott a lányra.

Sűrűsödnek a hajnal fényei. A föld már kezdte kilehelni éjszakai fáradt páráját. A barlang fagyosságában lassan kihúnytak az este rakott tűz szikrái. A kislány már ébredezett és ösztönösen közelebb húzódott Bartoshoz, aki gazdagon árasztotta magából meleg, belső tüzét. A férfi tapógatózott egy kicsit a félhomályban, néhány száraz ágat lökött a még izzó parázsra, majd tenyerével kicsit fellobbantotta. A lángok végignyaldosták a fát, a sötétség hátrébbhúzódott, teret engedve a bíbor napfelkelte első sugarainak.

Félszemű a szobájában ejtőzött. Arcát vizes kendővel takarta le és szívta a frissítő aromákat a párologtatóból. Nagyon kifáradt. Bosszantotta a haguri csökönyössége. Teljesen lemerült a korbácsolásba, a keze is elzsibbadt a rohadék pedig még csak meg sem rezdült. De most végre megfogták, legalább most addig verheti amíg csak meg nem törik. Ha kell minden nap végigcsinálja ezt a kis testgyakorlatot. Kellemes, meleg bizsergés járta át a testét. Mintha lebegett volna.

A Rapu ipari bolygó. Igazi logisztikai központ ahol az áru és rabszolgaszállítást bonyolítják. Bár sosem volt élőhelynek alkalmas planéta, mégis mindig legalább kétmilliárd ember nyüzsög rajta folyamatosan. Ezek mind rabszolgamunkások, akik a kumla gyárakban, termelőhelyeken és katonai bázisokon dolgoznak. Városaik nyomorúságos barakkok és sikátorok együtteséből születtek. Ezen kívül a bolygó körülbelül kétszáz kumla bázisnak, kiképzőhelynek és lakóépületnek ad otthont.

Most már igazán a Rapu felé vették az irányt. Kul-Anni elfoglalta helyét a navigátor ülésen. Vezette a hajónaplót. Pontosan feljegyzett minden eseményt, minden tájékozódási pontot. Kiszámolta hogy két napig kell menniük, ha tartják a jelenlegi sebességet. Normális esetben fél nap alatt odaértek volna, de a jugra gyerekvédő újításai, mint például a láthatatlan pajzs, több energiát igényeltek és jelentősen lassították őket. Zsúfoltabb szektorokba értek, a nagy csillagközi forgalomban felöltötték egyszerű kereskedőhajó álcájukat.

Csillagúton

A bolygóközi utazás fáradtságos mesterség. Állandóan figyelni kell a radart, mert sosem tudni miféle veszély úszik az ember látószögébe. Napok szelének árnyékából, aszteroidamezőkből, száguldozó kisbolygók kiszámíthatatlan ívéből bármikor kiugorhat egy kockázatos kis kaland. Ha másik kereskedőhajó jön, szigorú szabályok szerint kell viselkedni. Üzletelni vele ha lehet. Ha ellenséges azonnal ki kell lőni. Farkastörvények uralkodnak, és csak magadra számíthatsz. Mármint főként akkor ha a törvényen kívüliek útját járod.

Menekülés Nam-Gil-ből

Ami szép az szép, meg kell hagyni. Kul-Anni újra és újra a Maia csodálatos felszíni domborzatán legeltette a szemét. Körös-körül árnéykos ligetek, bíbor színű sziklás emelkedők és gyors folyású patakok melyek lefelé surrannak a vörös szikláktól körülvett mély völgybe. A víz hörgése és dübörgése foszlányokban jut vissza a sziklapárkányra: valahol lenn a patakok egyesültek és vízesések fehér páráját eregették.

                                              2.

Lara és William szokásos tanítási napjuk után a konferenciaterembe igyekeztek, ahol Lara édesanyja tartott előadást az Androméda-galaxis Cerubion-rendszerében lakó civilizációról.

Ezt bizony ők sem akarták kihagyni, hiszen ez az első alkalom, hogy ilyen érdekes témát hallhattak.

A Gyűrű közepében futó hosszú, egyhangú folyosóról lehetett minden helyiségbe eljutni, így a konferenciaterembe is.