Nyolcadik rész

Florian késő délután érkezett meg Dona Magdalena villájához. Bejutnia ugyan nem volt nehéz, Don Diego pecsétes levelére könnyedén kinyílt a kapu – odabenn azonban annál tanácstalanabb lett volna, hogy miképpen vezettesse magát a senorához. Szerencséjére azonban egyenest Inésbe botlott; a komorna egy kazalnyi rózsával a kötényében igyekezetett végig a folyosón. Amint meglátta a falnak támaszkodva várakozó fiatalembert, nagyot ugrott ijedtében – azután meg, hogy felismerte, még egyszer a boldog meglepetéstől

- Megtaláltad Don Fernandót?

Hetedik rész

Carmona utcái rémült zsivajtól visszhangoztak – a városőrség ádáz küzdelmet vívott Don Luíz álruhás embereivel, és harcuk mind reménytelenebbnek tűnt. A halálra szánt őrség először fel sem fogta szerencséjét, amikor hirtelen pihent lovasok vágtattak közéjük s friss lendülettel rontottak az álruhásokra.

- Ismét, mint a régi időkben, igaz, Sandro? – üdvözölte Fernando az őrségparancsnokot, ahogy megpillantotta a fékeveszett kavarodásban.

Hatodik rész

Florian mozdulatlanná dermedve simult az árnyakba borult házfalhoz. A vén kövek még mindig a nap forróságát árasztották, de a fiatalembert éppúgy rázta a hideg, mint az elmúlt télen, amikor egy éktelen viharban meghűtötte magát.

Nem sokan nézték volna ki belőle, de valóban tudott lőni; méghozzá kitűnően. Igaz ugyan, hogy csak mintegy unaloműzésből tanulta meg, amikor egy, a menyegzőjére hazaigyekvő zsoldoshoz csapódott végtelen utazásai során.

Ötödik rész

- Nem tehetem.

A levél tompán puffant az asztalon, vörös pecsétviasszal szórva be a kétoldalt gondosan elrendezett pergamenkupacokat.

- Sajnálom, de a város egész esztendőben erre a nagy vásárra várt. Nyilván nem kell magyaráznom, hogy milyen fontosak nekünk a vámok is; a város számít rájuk – dőlt hátra a carmonai elöljáró a karszékében, és jólesőt kortyolt az előtte álló, ígéretesen harmatcseppes falú boroskupából. A hűvös máz alatt azonban majd’ szétvetette az indulat.

Negyedik rész

- A senor épp vadászni indul – makacsolta meg magát a Don Diego villája előtt strázsáló libériás katona – Nem ér rá a magadfajta ágrólszakadt kérelmezőkkel törődni.

Floriannak hirtelen elege lett. Egyhuzamban lovagolt végig három óra hosszát, a sebe kegyetlenül lüktetett, és erősen gyanította, hogy át is vérezhetett rajta a kötés. Úgy vélte, egyetlen meggondolatlanságért – vagyis azért, hogy ittas fővel majdnem nyakát szegte, Don Fernando pedig megmentette – már így is bőven megfizetett. És Don Magdalenának és egykori szerelmesének ugyan örömmel segít, de a levél körüli bonyodalmakat kezdte felettébb sokallni.

Harmadik rész

A vacsorához megrakott tűz már régen leégett, a pernyét s a füst emlékét azonban még mindig kesernyésen sodorta a szél a tisztás felett. Sorozatos és görcsös köhögésre késztetve Álvarezt, aki a haramiavezér előtt állt s épp az ura által tervezett rajtaütés tervét ecsetelte neki.

- Nocsak, a carmonai vásár. Tehát határozott végre a gazdád? Már kezdtem arra gondolni, hogy meggondolta magát – mosolyodott el csúfondárosan Haramia Pedro – Legközelebb nem nézem el, hogy így megvárasson.

Második rész

A szél vihart ígért; összekuszálva az asszony ezüstös csíkokkal erezett, de még mindig dús, sötétbarna haját. Magdalena mélyet lélegzett hűvös, esőáztatta levegőből, s kitárt karral hagyta, hogy átjárja a ruháját.

- Meddig még, Felipe? – súgta a falakon átsüvítő szélnek – Oly régóta várok már, mikor viszel végre magaddal? Megpróbáltam, látnod kellett Odafentről… megpróbáltam egyedül és pokoljárás volt. Bármit is pletykáltak, én abból a botrányos évből semmit sem élveztem.

Don Fernando futárja – Első rész

- Könyörgöm, jöjjön azonnal, dottore!

A vörhenyesszőke, vékony fiatalember vad kétségbeeséssel csapott az ajtóra újra meg újra, de egyre inkább úgy tűnt, hogy felesleges az igyekezete. Az orvos otthona makacsul zárva maradt, ellenben a többi házon utcahosszan feltárultak az ablakok, s a bámész polgárok kíváncsian hajoltak ki a lárma okát kémlelve.

A fiatalember keserű indulattal kívánta pokolba mindegyiket, akik unaloműzésképpen tekintenek a más nyomorúságára.